Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

A tudomány a Pusztáról - Szabó István: A Puszta talaja - I. A békés-csanádi löszhát talajtani kutatása

A PUSZTA TALAJA SZABÓ ISTVÁN A Föld legkülső, szilárd burkát a talaj, egy laza, termékeny takaró alkotja. Amióta az ember állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozik, figyelmet fordít rá, mert a gazdálkodás sikerének egyik fontos tényezője a megfelelő termőtalaj. A talaj iránt tudományos érdeklődés csak a XVI. sz. óta nyilvánul meg, s az ember a legkülönbözőbb, egyre korszerűbb eszközökkel próbálja megismerni a talajok kialakulását, feltárni tulajdonságaikat, fokozni termékenységüket. A tudományos eredmények mellett eltörpülnek a földművelő ember megfigyelései, de nem veszhetnek el! Néhány mondatuk évszázados tapasztalatokat, igazságokat rejt magában. Közismert, hogy a föld művelhetősége, használhatósága meghatározza a termeszthető növényfajokat, ez pedig bizonyos mértékben a tartható állatokat. A kettő együttesen a növényi és állati termékeket, tehát az emberek tevékenységét, sőt egész életét. Bár ez a kapcsolat a tudomány és a technika fejlődése következtében lazulni látszik, a hagyományos paraszti élet bemutatásakor figyelembe kell venni. I. A békés — csanádi löszhát talajtani kutatása A talajtan hazai fejlődése terén az első jelentős lépés volt TESSEDIK Sámuel szarvasi iskolája. 6 főképpen a szikesek javításával és termékenységük növelésével foglalkozott. SZABÓ József 1861-ben írta „Geológiai viszonyok és talajnemek ismertetése. Békés és Csanádmegye" című munkáját. Ebben található az első hazai talajleírás. A talajokat elhatárolta, gyakorlati használhatóságukat jellemezte és genetikailag osztályozta. A trágyázásra és talajjavításra vonatkozóan ma is helytálló következtetéseket vont le. TREITZ Péter és munkatársai az Alföld szikeseinek nagyságát az 1920-as években mérték fel és vizsgálták meszezéssel való javíthatóságukat. Környékünkön némely termelőszövetkezet birtokában van az 1930-as években KREYBIG által készített térképeknek. Ő az agrogeológiai felvételezések során a ténylegesen ható vagy számításba vehető, a növénytermesztésben érvényesülő tulajdonságokat gyűjtötte össze. 1955-ben — a fellendülő genetikai irányzat eredményeként — STEFANOVICS Pál és SZŰCS László irányításával elkészült az ország genetikai talajtérképe. фит KêNYvfts