Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - II. A tanya helyiségei és berendezésük - 1. A szoba

Mihály a fia számára készített egyet. Szögletes lábait hevederrel fogatta össze, s ezekre kerültek az ágydeszkák. Oldalán és a végén egy-egy élére állított deszka védte a szalmazsákot, amelyre rongypokróc került. Nappal lópokróccal takarták le. Mindig volt rajta egy párna, színes huzattal. Keskeny, egyszemélyes ágy volt. Bár a gyereknek készült, nappal ültek is rajta. Aklan Jánoséknál is a vacok a gyerekeké és az unokáé volt. Amikor gyerekek aludtak rajta, az oldalára magas rácsot szereltek, amely olyan magas volt, mint az ágyvégek. A fenekét kideszkázták. Alatta két kihúzhatós fiók volt, mosott fehérneműt tartottak benne. (A 14 gyerek közül hét nagy volt és sok ruha kellett). Nappal nem tettek rá párnát, mert egyszerre 3—4 gyerek is hancúrozott rajta. Ha az öreg ágy lábainak végét a szú rágta, az elkorhadt, a korhadt részt levágták, vacoknak megtette. Sok esetben masszív volt és nem nyiszogott. Sok helyen nem szalmazsákot tettek bele, hanem szalmát, fölé pedig rossz zsákokat s arra rongypokrócot terítettek. Azonkívül, hogy nappal ráültek vagy szundítottak rajta egyet, még sok mindenre használták. A gyerekeket azon öltöztették, sokszor mindenféle ruhát dobtak rá. A vendég is oda tette le a nagykabátját. Ha a gazdái fiatalabbak voltak, akkor nappal olykor ketten is igénybe vették, nem kellett a vetett ágyat széthányni. A vacok azért is jó volt, mert arra legtöbbször ruhástól dőltek le. A férfiak sokszor még a lábbelijüket sem vetették le, igaz, hogy az asszonyok duruzsoltak is érte. Legtöbb helyen a gyerekek alvóhelye volt, sok helyen éjszaka sem aludtak benne. Az első világháború előtt sok tanyában a vacok alatt toliágy volt. A toliágy lapos, ládaszerű fekhely, 4 kis sajtkerékkel. Szalmát, szalmazsákot tettek bele s pokróccal takarták le. Este kihúzták és reggel visszatolták. Ha a vacok alatt nem volt toliágy, akkor a vacok mellett két szék, ritkábban pad állott. Télen a vacok végénél állt a tojástartó kobak, amelynek egyébként a kamrában az ászokon volt a helye. Mellette egy deszkán a cserépkanta állt. A vacok alatt megfért a viselő lábbeli. A kisszék is oda került, ha láb alatt volt. A vacok alatt állott a pucolós (cipőtisztító felszerelés egy faládikában) és a csizmahúzó fakutya is. A gyereknek mondták: „Erigy, hozd elő a fakutyát!" A papucsot is onnan halászták elő. A sublót rendszerint a szoba belső sarkában állt, az udvarra és a földekre, vagy a dűlőre néző ablakok között. Három egymásra helyezett fiókból állt. A fiókokat rézkarikás húzóval látták el, vagy 2—3 fagomb volt rajtuk. Kulccsal zárták. Leggyakrabban vörösbarnára és sárgára festették. A barna sublótnak a fiókja sokszor sárga volt. Fehérneműt és női ruhákat tartottak benne. A rangosabb ruhák a felső fiókba kerültek. A pénzt is ott tartották, de ott őrizték az iratokat és az orvosságot is, hogy a gyerekek ne férjenek hozzá. A felsőt nyitogatták, húzogatták legtöbbször. A középsőben az ágynemű, a használt, mosott ruhák s az alsóban a harisnyák, türülgetők, kapcának valók, foltnakvalók voltak. A gyerekeknek nem volt szabad a sublótfiókokat kihúzni. „Ahhijányzott volnacsak!" emlékeznek vissza. A teteje slingelt (hímzett) sublótterítővel volt letakarva. Mindig tele volt. A tányérokat stószba (csomóba) rakták és a sublót tetejének a felső felén sorakoztak. Elöl egy sor bögre állt, szájával lefelé. A biblia mellett kapott helyet a borospohár is, ott állott a kézi tükör és a varrósdoboz. Néhol itt volt a helye nappal a talpaslámpának is, ha nem volt a szobában kaszni. A kaszni legtöbbször az udvarra néző fal mellett, sokszor a sublót és a vacok között foglalt helyet. Valamivel kisebb, mint a sublót. Fenyőfából készült s rendszerint sötétbarna színűre festett. Felül egy kihúzhatós széles fiókkal, rajta 2 porcelán gombbal. Az alsó része kétajtós, belül polccal, kulccsal zárták. A kaszni egyharmadát a fiók és kétharmadát az ajtós rész foglalta el. A kaszniba a mindennapi ruhák kerültek. Ide tették a mosás után kimangult ruhákat stószba rakva. Ha az ing elkeshett, volt helyette párjával. A fehérneműk közül az asszonyé feltétlenül a sublótba, a gyereké pedig a kaszniba került. Ennek már nem volt annyira tele a teteje. Olyan edények, bögrék kaptak ott helyet, amelyeket többször használták. Nappal a lámpa is itt állott. Egyformán szaggatták (használták) a sublótot és a kasznit. 236