Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - I. A tanya - 2. A tanya építése

Kora tavasszal padlásoltak s miután akkor még hidegek jáitak, csizmában taposták a sarat. Szokatlan módja volt ez a sártaposásnak. A rossz csizmát azután eldobták. Kb. 8—10 cm vastag sarat hordtak a padlásra. Árpapolyvás sárral sározták le. A múlt században épült tanyákat náddal és sárral pallásolták. Készítésmódját az elbontott tanyák szépen mutatják. Részben mert a Pusztán — amint említettük — nagy kiterjedésű nádasok voltak, részben a lécnek „nagy szeme volt" vagyis drága mulatság volt a padlásoláshoz lécet használni. A kisgerendákat beterítették jó vastagon náddal s arra rakták a sarat. Majd ismét nádréteg következett s arra ismét sár került. De már a századforduló körül lécet használtak a padlásoláshoz. A sárléc valamivel olcsóbb volt, mint az első osztályú fűrészelt áru. Polyvás sarat készítettek, amit az orosháziak csömpöjegnek hívtak. A szívós (nem puha) sarat vasvillával a lécek közé csapták, azután a villa hátával összeverték, veregették. Akkor volt jó a sár, ha a veregetéskor nedvesedett össze. A sár egy része a két léc között kicsapódott, melyet alul lapáttal vagy simítóval elsimították. Szikkadás után lóganésárral vékonyan lesározták a padlást. Ismét szikkadás után egyesek homokos mésszel bemeszelték, így nem kopott fel olyan könnyen. Minél vastagabb a padlás, annál melegebb. Ketten-hárman padlásoltak, a padlásolás nehéz munka volt. A régi tanyákban minden ajtó teleajtó. Az üvegajtók divatja csak az első világháború után kezdődött. Az öreg tanyákban még mindig csak teleajtót lehet találni. Az 1880-ban épített gójás Tóth Imre-féle tanyában is minden ajtó teleajtó. A kisház (kisszoba) ajtaján még fahúzó is van. A Csárpateleki-dülőben fekvő Verasztó József-féle tanyában 1965 körül került le a konyhaajtóról a serágja (a vásárhelyieknél : rostéj) s a teleajtóból külső ajtó készült, míg a belső ajtó már üvegajtó. A régi ablakokat a méretükről lehet felismerni, valamint arról, hogy vasrácsosak. Ilyen is kevés van már a tanyákon. Nem egy tanyában másodlagos helyén találjuk. Sokszor az elbontott öregtanya használható kisablakát beépítették az új tanya kisházába vagy kamrájába. így történt ez dombi Kiss-féle tanyában, valamint a gójás Tóth Imre-féle tanyában is. Mint érdekességet. említjük, a többször emlegetett Farkas István Fehértó-parti tanyájában a szobán a tanya möge felöl is volt ablak. A tanya építtetője, Csanki Sándor nagy vadász volt. A hóra csalétket tett s az ablakból lőtte a nyulat. Az ablakot később befalazták. A tanya lelke a tüzelőberendezése. A szobába kemence került; ha a tanyában két szoba volt, akkor mindkettőbe. A kemencét mindig különös gonddal készítették. A jó kemence mindennél fontosabb. Kevés ember tudott igazán jó kemencét készíteni. A jó kemencerakónak híre volt s még halála után is emlegették. A Kakasszéki-parton még most is dicsérik azokat a kemencéket, melyeket Kovács Lőrinc készített. A Fehértó mellett lakó Kun Flórián is sok helyen rakott kemencét. Egy mázsa búzáért raktak egy kemencét. A kemencét régebben agyagból verték, később cserépből rakták. Galli Bálintnál agyagból verték. Nem friss hányásból, hanem öregagyagból készült, melyet a fagy megszívott. Ősszel hányták ki. Kemencét tavasszal vagy nyáron legjobb készíteni. Az alját fenékmagasságig körülrakták vályoggal. Telehordták földdel és jól megdöngölték. Az alapot készíthették teljes egészében is nagyméretű agyagos vályogból. Ha nem új tanyában készült a kemence, akkor legtöbbször a kemence régi aljára került az új kemence. Az alját ugyanis nem szükséges minden esetben megújítani. Az agyagot megválogatták és kimunkálták, mint a tésztát. Az agyagkemence fenekét sokszor a tulajdonos verte ki. A kemény agyagot a fenékhez csapta s fenyőfa kalapáccsal simára verte. A kemence készítéséhez csak akkor fogott hozzá, ha értette és szerette rakni, illetve verni. Sűrű lécvázat készítettek s ahhoz rakták a kemence vastag falát. A vertfalú kemence egyenes oldala összefelé haladt s csonkakúp alakú volt. A tetejére kampós szárú kocsiráfot helyeztek s arra verték ki a tetejét. „Elsőbb" gyönge szalmatúzzel, majd fokozatosan heves tűzzel kiégették. Az agyagkemencének sok tűzievaló kellett és nem sütött rendesen; Galliék úgy segítettek rajta, hogy a fenekét kitéglázták, de nagyon nehéz volt felvágni a kiégett agyag fenekét. 15 225