Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Földbérlet - II. Részesművelés - 2. Harmados-, negyedesművelés

A szart kiskupba, kiskupocba rakták, s amikor megszáradt, a gazda fogatán behordták. Nem mindig raktak nagykupot, nagykupcot. Ha száraz volt a szár, akkor feltétlenül raktak. Az is előfordult, hogy a részes a tanyában először kis kúpba, majd később nagy kúpba rakta, de ezért a gazda külön fizetett. A részes csak nagyon ritka esetben kapta el a szár harmadát. Ugyanis a harmados, negyedes csak terményből részelt. Samu Sándornak két harmadosa közül az egyiknek kecskéje volt, s a takarmány harmadrészére is igényt tartott. A másik otthagyta a takarmányt, de nem is ment ki hordani a szart. Kovács János közlése szerint 1938-tól 1945-ig a kakasszéki Érparton többen aprómagtermesztéssel, kertimagtermesztéssel is foglalkoztak. Nagyon munkás volt, feltétlenül szükség volt kapás segítségre s ezért magas munkabért fizettek. A gazdák szidták is őket aprómagostól együtt (mert felverték a munkabért). Mónus Imre részéből adta ki a földjét magtermelőnek. A gazda a munkálatlan, üres földjét adta a részesnek, de ő trágyázta. A részesé volt minden munka, a vetőmagot is ő adta. A részes 2/3 részt, s a gazda 1/3 részt kapott. Nagyon jól fizetett, a pénzt osztották el. Sokkal jobban jártak, mintha gabonát termeltek volna. Legtöbb magtermelő megelőzött, jómódú ember volt. Az ilyen emberre mondják: „Jól áll rajta a szőr!" (A ridegmarhán télen bizony nem jól állt a szőr: hosszú, gubancos volt.) Legtöbb részes igyekezett jól dolgozni. Ménesi Jánosnak is csak pár évig volt negyedes kukoricája, de miután jól dolgozott, a következő évektől kezdve mindig harmados lett. Az ekézésért sem kellett robotolni. Bár nem a munka minőségétől függött a harmadosság vagy negyedesség, kivételes esetben egyes gazda a munka minőségét is figyelembe vette. Fejes Zoltán is kedvezett az ismerős és jól dolgozó részeseknek, s ezért, ha napszámos kellett, szívesen jöttek, csak szólni kellett. Bement Sámsonra, szólt az egyik részesének: „Baj van, 3—4 embör köll!" Erre az összeszedte. A Puszta közelében fekvő sámsoni uraságnál csak az kapott harmadoskukoricát, aki részes arató volt, s minden három hold kukorica után fél hold cukorrépát is vállalt. Az uraság nem adott ekekapát, pedig volt neki. A makói pusztán ötödös volt a kukorica. Jó föld volt és ott adtak ekekapát. 218