Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Gazdasági cselédek, nyári pászotork és tanyások - I. A cselédfogadás

GAZDASÁGI CSELÉDEK, NYÁRI PÁSZTOROK ÉS TANYÁSOK NAGY GYULA A Puszta hagyományos paraszti életéhez hozzátartoztak a gazdasági cselédek, a nyári pásztorok és a tanyások is. Bár egy részük csak egy-két évig élt a Pusztán, nélkülük hiányos volna a Puszta életéről festett kép, ezért mi is foglalkozunk velük annál is inkább, mert a birtokos parasztsághoz viszonyítva is elég nagy volt a számuk. A parasztember igyekezett a saját kisbirtokát, haszonbéres vagy feles földjét családjával elmunkálni. Ha nem lehetett, cselédet fogadott. Cselédek közé tartoztak azok, akik cselédkönywel álltak el: béresek, szolgálók, kanászok. Cselédkönyvet csak a 16 évesek kaptak, a századforduló után anélkül nem fogadták meg őket. Az iskolás korúak rendszerint a nyári hónapokra álltak el kanásznak vagy libapásztornak, ezek az ún. nyári pásztorok voltak. A leszerződött cselédek között legnagyobb számmal a kisbérësëk vagy másképpen a mindenesek voltak. A kisebb földű parasztoknak ezekre volt legjobban szükségük. A jószáglegeltetéstől a marokverésig mindent elvégeztek, de nem kaszáltak, legfeljebb a jószágnak csalinkáltak (vágtak) egy talicskányi gyöpöt vagy lucernát. Az erősebb kisgazdaságok bérest fogadtak, az már kaszált is. A nagyobb gazdaságokban a béresen kívül feltétlenül kanász is volt, mert a béres nem pásztorkodott. A kanász viszont nemcsak jószágot őrzött, hanem szükség esetén néhány napra befogták még markot verni és sok esetben kapálni is. A Pusztán nem sok szolgáló volt. Csak a nagyobb gazdák tartottak és ott, ahol beteges volt az asszony. Nyári pásztort: kanászt és libapásztort csak olyan helyen tartottak, ahol nem volt, vagy még kicsi volt a gyerek. A pusztai ember alig várta, hogy gyerekét a libák mellé állítsa: „Ne ingyön ögye a könyeret!" Ahol nem volt 10—12 éves gyerek, ott feltétlenül fogadtak nyári pásztort. I. A cselédfogadás A cselédek január 1-től december 31-ig szerződtek. Legtöbben vízkeresztkor (olájkarácsonykor) álltak hejre és szilveszterig szolgáltak. Az első világháború előtt még előfordult, hogy a cselédeket Szent Mihálytól Szent Mihályig fogadták, különösen a tanyásbéreseket. Az első világháború után január derekán kezdtek elállni. Legnagyobb részüket az emberpiacon fogadták meg. Orosházára a környékbeli falvakból is jártak elállni. A Bihar megyei olájbéresé'k Orosházán szilveszterkor a Kolofon kocsmában gyűltek össze, a gazdák ott fogadtak bérest közülük. A cselédek sokszor visszamaradtak a következő évre is, ilyenkor egy-két hetet kaptak a hejreállásig. Az erősebb, vagyis nagyobb gazdák közül egyesek újé197