Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Koczka Pál–Nagy Gyula: A család munkája - IV. Az öregek beköltözése a városba - V. Haszonélvezet

az öreg tanya általában a legfiatalabb fiúé maradt, a gazda az idősebb fiainak vagy épített tanyát, vagy segített tanyásföldet szerezni. Ha a nagyobb földű ember szétosztotta a földjét, de magának valamennyit megtartott, akkor a fiaitól nem kért élvezetet. Legtöbbször a vele közös háztartásban élő legfiatalabb fiú munkálta ezt a földet, vagy akinek a felesége legjobban tudott az öreggazda „nyelvén beszélni". Minden esetben azok örökölték, akik addig is munkálták, de ebben az esetben ők temették el a szülőket. Id. Hegedűs József kakasszéki gazda az 1930-as évek első felében három lányának és egy fiának 15-15 holdat adott, s magának is annyit hagyott. Ezt a fia munkálta és terméséért eltartotta az öreget. A családtagok a szétosztott földön teljesen önállóan gazdálkodtak. Általában telekkönyvileg is rájukirták, de a haszonélvezetet rátáblázták. Ez megnehezítette a föld eladását^ mert vagy lemondtak a haszonélvezetről — ez volt a gyakoribb eset —, vagy a vevő azzal együtt vette meg. Haszonélvezetes földet csak ritkán vettek — s akkor is olcsóbban —, ugyanis a föld jövedelmével a haszonélvező rendelkezett. A gyerekektől kapott haszonélvezetet az öregek állapították meg s ez a Pusztán családonként változott. Ha több volt a föld, akkor holdanként kevesebbet kértek. Ha volt rá lehetőség, szívesen engedett az öregatya a fiának. A megállapodást legtöbbször írásban foglalták. Az élvezetet mindig újkor (újratermeléskor) adták be. A fentebb már említett Pál József az első világháború előtt édesanyjának Vásárhelyre 20 kishold föld után a következő haszonélvezetet adta : 5 köböl búza, 2 köböl árpa, 1 kocsi kukorica, 1 hízónak való, 4 kacsa, 10 pár csirke, néhány liter kisütött vaj, 3—4 juhsajt és kocsi szalma. Ugyanennyit adott a másik fiú is. A négy lány harmadrésznyi földet kapott, de azok élvezetet nem adtak. A városi ház is a két fiúé lett, de özvegyi haszonélvezettel terhelten. Az idősebb özvegyasszony vagy a fiai között osztotta ki a földet, vagy ha nem voltak fiai, akkor leggyakrabban haszonbérbe, ritkábban felesbe adta ki. Ha fiatalon maradt özvegyen — sa gyerekek még kicsik voltak —, bérest fogadott és gazdálkodott, vagy harmadából, feléből kiadta. Pusztaközponton Kotormán Sándorné két lánnyal maradt özvegyen, s a 80—100 hold földjén tovább gazdálkodott. Egy megbízható béresével és alkalmi munkásokkal munkáltatta a földjét. Ügyes, nem akármilyen asszony volt. Sok idősebb gazda amikor felhagyott a gazdálkodással, még „jól bírta magát". A földjét felibül adta ki, elsősorban fiainak, így „nem csúszott ki kezéből a gyöplű". így tett özv. Gulyás Imréné is, aki a csárpateleki-dűlőben fekvő 45 kishold földjét 1930 körül pár évig feléből adta ki a két fiának (a férjnél lévő öt lány nem kapott földet, mert amikor férjhez mentek, bútort és jószágot kaptak). Néhány év múlva azonban szétosztotta a földet, akkor már a lányok is kaptak, de kevesebbet, mint a fiúk. A lányok 4—4 holdat kaptak. Az édesanyának mindnyájan haszonélvezetet adtak. 191