Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Koczka Pál–Nagy Gyula: A család munkája - II. Munkamegosztás a többtagú családban - 6. A vasár- és ünnepnapok munkája - 7. A család téli munkája

mányt. Több helyen azonban az előtte való nap délutánján megtörtént ez, mert így a répa összepuhította. A szecska etetése gazdaságosabb volt, mint a szálas takarmányé, mert a lábasjószág a szálas takarmányt jobbra-balra dúrta a jászolban, és sokszor az alomba is belekerült. Különösen nyáron, amikor Jegyes" volt a jószág. Amint a jószág jóllakott, megitatták őket, s csak azután mehettek be reggelizni. A fenti munkák eltartottak 8 óráig. A gazdaasszony ezalatt megágyazott, kitakarított, elkészítette a tejtermékeket s ha közel volt a város, akkor minden reggel — rendszerint kerékpárral — bevitte a kontósoknak. A reggelit ilyenkor a gazda vagy az otthon maradt nagyobbacska lány készítette el 9 óra körül. Ha iskolás gyerek is volt a családban, akkor az édesanya reggeli előtt rendbe tette és 7 óra tájban az iskolába küldte. Miután akkor egész napos volt a tanítás, a gyerekek ebédre bennmaradtak az iskolában — a tarisznyába az ebédet is elkészítette, ami leginkább kenyérből, szalonnából és kolbászból állott. Télen sokszor sütöttek görhönyt, málét vagy poroszát, s ezt a gyerekek örömmel vitték az iskolába. Reggeli után a férfiak morzsoltak, takarmányt készítettek be a szérűskertből, a nők pedig a ház körüli teendőket végezték, továbbá kézimunkáztak és a gúnyákat (munkaruhákat) javították. Ha a gazdaasszony jobban szeretett kézimunkázni, mint főzni, az utóbbit a nagyobbacska lányára bízta. Legtöbb helyen betartották a háromszori étkezést, különösen ahol fiatalok is voltak. Az egy-pár idősebb család (férj-feleség) rendszerint napjában csak kétszer étkezett: 9 órakor reggeliztek s délután 4 órakor vacsoráltak. Ha napjában háromszor étkeztek, akkor ebéd után az emberek hozzáfogtak a délelőtt behordott takarmány másnapra való előkészítéséhez; mire befejezték, este lett s újra etették a jószágot. A férfiak az istállóban és a disznók körül szorgoskodtak, az asszonyok pedig megetették a baromfit, mert azok ültek el leghamarabb. Mire besütétedett, azokat be kellett suprikálni (hajtani). Hat órára megfejt az asszony, s vacsora után a gazda és a gazdaasszony rendszerint átmentek bandázni a szomszédba vagy azok jöttek át hozzájuk, ilyenkor az itatást a már felnőtt gyerekek vagy a béres végezte. Kártyázással, beszélgetéssel töltötték el az időt. 8—9 óra tájban hazamentek, ritkán éjfélig is elkártyázgattak. A béreseknek, kanászoknak is könnyebb volt az életük télen, bár a hideg és a hó miatt — a takarmány készítése közben — sokat kellett szenvedniük, mert akármilyen hideg is volt, az nem maradhatott el. A hó eltakarításában rendszerint csak a férfiak vettek részt. Ahol gondosabb volt a gazda, deszkából V alakú hókotrót ütött össze, befogott egy vagy két lovat és elhúzatta az utat a legközelebbi kövesútig vagy az iskoláig. Ha nagy hó volt, szánkóval vitte a gyerekeket az iskolába, de fölsze'tte a környék gyerekeit is. Ha olyan volt az idő, s főleg, ha kisebbek voltak a gyerekek, el is ment értük. Több helyen a tanyasorbeliek beosztották az iskolába hordást egymás között. A család téli munkájában változatosságot hozott a disznótor, ilyenkor jöttek össze a szomszédok és a jó barátok. Télidőben ért rá a legény vagy a nagylány tánciskolába és bálba járni. Ha a gyerekek a leckével elkészültek, vacsora után lefekhettek, de sokszor hallgatták az öregek beszélgetéseit. Ha nagylány volt a tanyában, akkor sűrűn jártak hozzá a legények. A legények rendszerint az istállóban tanyáztak: kártyáztak, beszélgettek, dalolgattak. Ha nem mentek sehova sem, vagy vendég sem jött, rendszerint már 8 órakor lefeküdtek, még azok is, akik szerettek olvasni, mert akkorára már azt is megunták. Tejet, túrót, tejfölt általában minden piaci nap vittek a városba, még télen is. Ha az idő megengedte, kerékpáron, rossz időben pedig kocsin. Kerékpáron rendszerint a gazdaasszony, kocsin a gazda és a gazdaasszony vitte a tejtermékeket a piacra. A tejtermékeken kívül legtöbbször tojást vagy baromfit vittek a piacra. Világossal indultak el, de a piacozás télen nem tartott olyan hosszú ideig, mint nyáron. Ha nem volt olyan hely a városban, ahol kifoghattak, a piac közelében nem várakoztak, ilyenkor a daráitatást is elvégezték, s mire lefolyt a dara, a piacnak is vége volt és mentek kifelé. Nem is ettek közben, mert jó délre haza 188