Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A kétféle népesség

ták. A vontató alá szúrt és felemelt kisrudakat inassal, egy Jancsi nevű fával támasztották fel, hogy a nagyrudat aládughassák. A bolondkocsira került vontatót azután a szérűbe húzatták. Régebben az orosháziak is vontatóztak, de inast csak nagyon ritkán használtak. Dani András öregapja használt feltámasztófát, amit szolgafának hívott. Szégyellték használni, ha belerezeltek is a nadrágba, a két kisrudat addig tartották, míg társuk a masinarudat a két kisrúd alá nem dugta. A Külső-pusztán az orosháziak rávágták a gazt és kévéztek. Az orosháziak között maradt néhány vásárhelyi is kénytelen volt rávágni, vagyis a levágott gabonát a kasza a még lábon álló gabonához támasztotta, mert a munkásai orosháziak voltak, és a vontatókat az orosházi gépek nem csépelték el. A Belső-pusztán viszont a cséplőgépek mellé csak vásárhelyieket vettek fel, mert csak azok értettek a vontatóból való csépléshez. Az orosházi gépek is mentek a Belső-pusztára, mert ott minden munkás teljes kosztot kapott, nem kellett mást vinni, csak a bicskát, de hamarosan visszajöttek, mert nem tudtak keresni. A vásárhelyiek — különösen à szikesebb földön — a keményebb szemű, rövidebb tenyészidejű kukoricát termelték, míg az orosháziak a jobb földeken a puha szemű, hosszabb tenyészidejű kukoricát nevelték. A vásárhelyiek mindig tollason, vagyis hajason szedték a kukoricát. Az orosháziak a századfordulóig a vállukra akasztott zsákba tisztán szedték. Három szedő után egy ember le győzte vágni a szart. Ha a kukoricaföld nem a tanyánál volt, akkor a zsákba hajasán szedték a kukoricát, és a tanyában az öregek megfosztották. A századfordulóig Orosházán a törés férfimunka volt, ezért zsákba csak férfiak szedték a kukoricát. Fekete Sándornál a harmados, negyedes 1944-ig zsákba tisztán szedte a kukoricát. A föld végén csomókba borogatták és ott dézsmálták, ott részelték.

К részes munkás által rakott csomókból a gazda kiválasztotta az ő részét. A vásárhelyiek zsákot nem használtak, mondván: „Nem akarok én elferdülni!" Az orosháziak a századforduló után kezdték hajason szedni a kukoricát, s ekkor hagyták el a zsákot. A hajasán letört csöveket csomókba dobálták, kocsival behordták, s a tanyában a család megfosztotta. Ekkor már aszszonyok, nagyobb gyerekek is törték a kukoricát. Ha hajasán szedték a kukoricát, a családi munkaerőt jobban ki tudták használni. Esténként nagy fosztókákat tartottak. Felkapottabb helyekre messziről is elmentek kocsival a fiatalok és nótaszó mellett éjfélig is fosztottak. Az orosháziak egyik fő jellemvonása a takarékosság. Az orosházi paraszt általában takarékos, egy része fukar, sőt zsugoriak is akadtak közöttük. Ez a vélemény róluk a környéken általános. Az orosháziakat gombócoknak, gombócborotválóknak is csúfolták. Mondják, hogy az egyszeri orosházi parasztnál a megmaradt gombóc megpenészedett, s hogy kárba ne vesszen, megborotválta, a penészt a bicska fokával lekaparta és a béres elé tette. Változata: Pakkot küldött az orosházi anya a katonafiának. A csomagban küldött gombócot a fiú megette, de néhány a ládában elkeveredett, s megpenészedett. Amikor rátalált a szőrös gombócra, bicskájával lekaparta a penészt, s a gombócot megette. Szabó Pál szerint a falualapítók azért ezt a lapos, részben vizes területet választották — szemben a közeli magasabb fekvésű, homokos résszel, mert a kúthoz rövidebb ustorfát kellett venni, s az kevesebbe került. Közelebb járunk az igazsághoz, ha figyelembe vesszük azt, hogy a laposabb részen az agyagos, szikes földből erősebb falat lehetett verni, mint a partosabb részen a homokosabb földből. Az orosházi parasztok takarékosságáról, sőt fukarságáról szólnak az alábbi példáink : Egy orosházi paraszt és felesége 4 kishold földdel kezdte és 120 kisholdat hagyott hátra. Mindketten holtuk napjáig nagyon sokat dolgoztak, de nagyon fösvények voltak. Mondodogatták is, hogy vagyonukat a spórolással szerezték. Lenézték azokat, akik nem takarékoskodtak. „Ahol nagy a tisztaság, ott nagy a szegénység!" — mondták. A hasukon rengeteget „spóroltak". Kukoricatörés előtt a soványtúrót kis fahordóba öntötték, lesózták és a kukoricatörés végére megérett. Karácsonyig „erre járt" a család és a béres is, a reggeli és a vacsora mindig az volt. Ebédre gyakran az előző évben leölt disznó füstölt húsát kiporci167