Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A kétféle népesség

• egy cikket. Hallatlanul meghatotta, hogy az életét s arcának jellegzetes szépségét, sorsának fontosságát észrevette valaki. S a zsugorinak mondott öreg paraszt erre, s ezért többezer pengős kulturális alapítványt tett."

3 A pusztai ember tanyája is elárulja, hogy milyen származású család lakja. Marton István megfigyelte, hogy a vásárhelyi ember közelebb építette tanyáját egymáshoz, mint az orosházi. Az orosháziak úttól, szomszédtól inkább távolabb építkeztek. (A sertészvész elleni védekezés egyik módja volt ez — mondják.) Dani András cinkusi gazda úgy tapasztalta, hogy az orosházi ember jobban félt a víztől, mint a vásárhelyi, ezért tanyáját általában a partos részre építette. A vásárhelyi a vízhez közelebb tette, mert a vízjárta részen legelő volt. A vásárhelyi jobban a jószágtartásra, az orosházi a szemtermésztésre rendelkezett be, ezért a vásárhelyi ember tanyája körül nagyobb gyöp volt. Az orosházi is hagyott legelőt, csak jóval kevesebbet. A vásárhelyi gyakran bekerítette a gyöpöt, s a jószág mellé nem állított pásztort, az orosházi legfeljebb a tanyaudvart kerítette be, s kanászt fogadott. A Pusztán a tanyákat általában fehérre meszelték. A vásárhelyi asszony gyakran sárgára meszelte a tanyát és a mellékhelyiségeket, az ajtókat, a házeleje oszlopát, deszkáját vörösre, ritkábban barnára festette. Különösen a sziken néha a lakóépületet csak sárgafölddel meszelték be, a melléképületeknél pedig ez gyakori volt. A sziken még néhány olyan épületet, főleg melléképületet is lehet látni, amelyet tapasztottak, de nem meszeltek. Az orosházi asszony csak nagyon ritkán hagyta a polyvást vagy a kocsiszínt meszeletlenül. Ámbár Szenti Tibor szerint az, hogy a szikes földön a tanyát bemeszelték-e vagy sem, nem attól függött, hogy melyik népesség lakta, legfeljebb szikes földre az orosházi nem ment. Az agyagos vályog jól bírta az időt. Dani András 1915-ben kocsival ment Vásárhelyre. A szikre hajnalban ért, s az út mellett furcsa csomókat vett észre: vályogcsomók voltak. Az eső mosta és felületén a törek fehér lett. Majd 20 év múlva arra járva, ugyanezt a vályogcsomót látta: csak a felső sor vékonyabb volt. Elgondolkoztató, hogy a Puszta kellős közepén, ahol az egyik tanyában vásárhelyi, a másikban orosházi származású családok élnek, a tanya egyes részeit ki-ki a szüleitől tanult nevekkel jelöli : ha a szobában nagygerenda tartja a kisgerendákat, akkor a család vásárhelyi származású, ha a fiókgerendákat pedig mestergerenda, akkor feltétlenül orosházi. A szelement tartó szerkezetet a vásárhelyiek kecskelábnak, az orosháziak pedig ollólábnak hívják. Még a tanya körüli takarmány is elárulja a gazda származását. Általában a vásárhelyi embernek csinosabb kazlakban állt a takarmánya. A szikes földön kevesebb gabona termett és a szalmát, töreket, polyvát jobban megbecsülték, ezért gondosabban rakták össze. A vásárhelyi ember a rakotmány mindkét végébe papot (szalmafonattal díszített karó) dugott. A pusztai ember családi neve is megmutatja, hogy gazdája hova tartozik. Törzsökös vásárhelyi családnevek: Bánfi, Fejes, Héjjá, Juhász, Kenéz, Kérdő, Kokovai, Kotormán, Maczelka, Maksa, Miklós, Mónus, Mucsi, Nánai, Olasz, Oravecz, Rostás, Szakács, Szántay, Udvari, Tárkány Szűcs, Tunyogi, Zsarkó stb. Jellegzetes orosházi családnevek: Ádász, Ágoston, Éliás, Fehér, Fekete, Gombkötő, Gyömrei, Győri, Iványi, Jankó, Kunos, Rajki, Rajos, Rideg, Séllei, Sin, Sinkó, Sitkei, Strincz, Szita, Szemenyei, Szula, Torda, Verasztó stb. Miután mindkét településen gyakran sok azonos családnevű él, legtöbbnek megkülönböztető nevet adtak. Vásárhelyieknél : dongó Juhász, elnök Juhász, ferdi Juhász, kupó Juhász, móré Juhász, nagy Juhász, dombi Kis, takaros Maczelka, csődörös Mónus, tejfölös Nagy, tűs Rostás, dumó Szabó, gójás Szabó, sugár Szabó, nyivákoló Szabó, gójafészkes Tóth, vadász Tóth, elnök Udvari, stb. A katraci határrészben lakó 14 Juhász közül az egyik a barna arcbőrü gyerekét mórénak (cigánynak) hívta. „Na gyere ide kis morém!" Azóta móré Juhászoknak hívják őket. 3 Féja Géza: Viharsarok, Bp. é. n. 150—151. 164