Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Írók a Pusztáról - Móricz Zsigmond: Takaros Macelka

MÓRICZ ZSIGMOND TAKAROS MACELKA Takaros Macelka hódmezővásárhelyi tanyai gazda. Barátaim napokon át ígérgették, hogy elmegyünk hozzá, mert ez egy olyan kisgazda, amilyen nincs több egész Magyarországon sem. A hódmezővásárhelyi tanyákon sok kiváló modern parasztgazda van, sokan vannak, akik díjat nyertek a mezőgazdasági kiállításon, nagyszerű tenyésztők és kiváló termelők. De takaros Macelka csak egy van. Már kétszáznál több kilómétert futott be az autónk, amikor váratlanul megszólal a társaság egyik tagja: — Ez a Takaros Macelka tarlója. Odanéztünk s valamennyien elkezdtünk nevetni. Az alföldi tarlónak az a természete, hogy ha a búzát letakarítják róla, azonnal megjelenik a gyom. Ezen nem is ütközött meg senki. Még jónak is tartják, ha egy kicsit kizöldül, mert a libának, pulykának van mit csipegetni. De a Takaros Macelka tarlója olyan volt, mint valami betonlap, amelybe hosszú egyenes vonalakkal mintát nyomtak bele. Olyan volt, mint egy bolti redőny vízszintesen, hullámvölgyek és dombok oly sűrűn, mint a redőnyön. Valami kitűnő géppel boronálta végig, amely le is nyomtatta a széttört rögöket. És fű egyetlen szál sem volt az egész területen. Árpaboglyák voltak a tarlón. Szép gömbölyű boglyák. Oly tökéletesek, hogy még ilyen gondosan és művészien megkonstruált boglyákat nem láttam. A boglya töve gereblyével fél méter magasan kivölgyezve, hogy a baromfi ha alá kerül, ne húzhasson belőle. Ezeket a boglyákat ott „vontatónak" nevezik. A keresztrakást s kévekötést takarítják meg, ha a tanya közelében van a szántóföld. Már ezek is csodálatosak voltak, mert általában a vontatókat csak úgy összehányják, hisz úgyis egy-kettőre elszállítják a cséplőgépekhez. De a következő földön búzaboglyák, illetve vontatók állottak, s azok még százszorta csodálatosabbak voltak. Úgy néztek ki, mint a chianti bor palackja Itáliában. Hasas palackoknak látszottak, a hegyük rájuk húzott kévével befödve s ez a kéve többszörösen lekötve, párhuzamosan vonalakkal, ilyen vontatórakás az egész határba senkinél sincs. Ahogy a kocsi be akart fordulni a bejáró úton, keskeny volt az út s ráment a kerék a felgereblyélt tarló sarkára. — Az Istenért, vigyázzon Szilágyi úr — kiálltott az elnök. Mert a mezőgazdasági bizottsággal jártam a vásárhelyi tanyákat. — Itt büntetést fizetünk, ha letiporja az abrosz sarkát. A sofőr csakugyan curukkolt, és újra nekiment a keskeny útnak, hogy kikerülje. Szőlődarab mellett mentünk el, mire újra nevetni keztünk. A szőlő úgy volt kötve, metszve, mintha kiállításra készült volna. Egyetlen levele meg nem volt sértve a kötöző muharral, és úgy látszott, egyetlen levéllel nem volt több egy tőkén sem, mint amennyit a leltár, vagy levéltár engedélyezett. Minden levél abszolút ép és friss. A barázdákon egyetlenegy szál fű sem volt; pedig látszott, hogy a kapálás már régebbi s megülepedett. Utána egy darab dinnye következett. Olyan egyenletes volt ez is, levele, indája, egy folt ki nem maradt, 125