A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

Tótkomlóson is megfigyelhettük, hogy az életkörülmények változásával, a község társadalmának erőteljes differenciálódásával a lakosság műveltsége, a régihez és az újhoz való viszonya többé-kevésbé szintén differenciálódik. Ebben az esetben abszolút értelemben máinem beszélhetünk a népi vagy paraszti kultúra teljes egységéről, változatlanságáról, különösen nem a tradíciók megtartása, a hagyományos formák továbbélése, viszonylagos teljessége tekintetében. Mivel azonban a szokások differenciálódására, csökevényesedésére, elhagyására és ennek körülményeire a statisztika módszereit is felhasználó kutatásokat nem végezhettünk, ennélfogva a differenciálódásnak, a változásnak is csak a legszembetűnőbb mozzanatait mutathatjuk be. Már tájékozódó adatgyűjtésünk során úgy láttuk, hogy a múlt század második felében, különösen a századforduló utáni évtizedekben — főleg a rítusszerű cselekmények terén — szinte alkalmanként és családonként mutatkoztak kisebb — nagyobb eltérések. Ezért — adatgyűjtésünk során — amint már említettük — arra törekedtünk, hogy lehetőleg konkrét, meghatározott időben és személyek által végzett eseteket, cselekményeket rögzítsünk. Adatgyűjtésünk módszere ennélfogva az volt, hogy az általános tájékozódás után, az egyes rétegek és korosztályok figyelembe vételével, választottuk ki a legjobbnak vélt adatközlőket, akik főként azokat a cselekményeket ismertették, amelyek végzésében maguk is részt vettek, amelyeket maguk is megfigyeltek. Természetesen azt az emlékanyagot is igyekeztünk rögzíteni, amelyet az adatközlő már csak szülei, nagyszülei, tehát az idősebb generációk elmondása után ismert. Ahol erre lehetőség kínálkozott, azt is igyekeztünk tisztázni, vajon az adatközlő maga látja-e azt a változást, amely mind a szokásformák, mind a hozzájuk fűződő hiedelmek terén végbemegy. Adatgyűjtéseink során több esetben arról is beszélgettünk, hogy a szokások megtartásáról vagy elhagyásáról, annak okairól vannak-e az adatközlőnek kialakult nézetei. Adatközlőinkkel, mielőtt kutatási témánk tárgyára tértünk volna, a község régebbi és mai életéről, az egyes társadalmi rétegek egymáshoz való viszonyáról is beszélgettünk. Igyekeztünk tájékozódni afelől, milyen események, emlékek maradnak meg leginkább a község különböző rétegeihez, korosztályaihoz tartozó emberek emlékezetében, melyek életükben, környezetükben azok a mozzanatok, amelyekről határozott véleményt formáltak, amelyek érdeklődésük előterébe kerültek. Ezek figyelembe vételével a következőkben néhány adatközlőt és a velük folytatott beszélgetésből néhány részletet is bemutatunk. Özvegy Tuska Andrásné Karasz Anna 71 éves, egyedül élő asszony. Kétszer ment férjhez, mind a két férje meghalt. Fiatal korában jobb módúak voltak, de eladósodtak és földjeik jórészét eladták. Miután másodszor is megözvegyült, elment ápolónőnek, majd orvos mellett segédkezett, a helybeli fürdőben pedig kabinos volt hosszabb ideig. Lánykorának eseményeire, a község akkori életére, szokásaira kiválóan emlékezett, a község lakosságának nagy részét névszerint ismerte. Bár gyakran hangoztatta, hogy szülei jógazdák (jómódúak) voltak és erre büszke is volt, a szegényebb családokkal is kapcsolatot tartott, beszélgetve gyakran egy-két órát azoknál is eltöltött. Sok család belső életét ismerte. A közelben lakó szegényebb és jobb módú családok lányai, asszonyai őt is gyakran felkeresték. A községben, különösen ismerősei körében történt események iránt mindig élénk érdeklődést tanúsított. Ismeretségi köre a szomszédos szlovák lakosságú községekre is kiterjedt, egyik-másik községben rokonai is voltak. Egyike volt a legjobb adatközlőknek. Nemcsak lánykorának szokásaira, hanem azokra is emlékezett, amelyekről szülei, nagyszülei beszéltek, amelyeket máshol látott. Figyelemmel kísérte azt is, hol tartják még, vagy már hol hagyták el a régi szokásokat. Povázsay Mátyás 80, és felesége Motyovszky Erzsébet 78 éves volt adatgyűjtésünk idején. Előbb 18 kat. hold saját földjükön gazdálkodtak. Mikor megalakult a termelőszövetkezet, ennek egy részét átadták, a megmaradt részt vejük művelte családjával. Povázsay Mátyás az 1950-es években már csak a ház körül foglalatoskodott, felesége pedig a ház6