A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

rák", alakoskodók voltak, amelyek a századforduló táján még látványos játékai voltak a farsang befejezésének. Ezeknek a játékos, maskarás, gyakran álarcos felvonulásoknak kötött rendjük nem volt. Résztvevői: a lányok és legények otthon öltözködtek, ki-ki saját találékonysága szerint. Mindegyikük törekvése az volt, hogy úgy öltözzenek, olyan maskarát öltsenek magukra, amelyben nem ismernek rájuk. A legények női ruhákat, bő szoknyát, selyemkendőt stb. vettek magukra, vagy kifordított ruhát, subát, a lányok általában férfiruhába öltöztek. Külön csoportban mentek a legények, külön a lányok. Egyikük-másikuk arcát papírból kivágott, vagy a boltban vásárolt álarc fedte. Délután az utcákon jártak a maskarás csoportok, este a fonóházakat járták sorra. Bementek az ismerősökhöz is, a szobában leültek, tréfálkoztak a házbeliekkel, majd mentek tovább. Útközben ijesztgették a gyermekeket, akik kísérték őket. Amerre a maskarások csoportja ment, megteltek az utcák nézőkkel. A nézők találgatták, kik lehetnek az egyes álarcok, maskarák viselői. A menetben résztvevők játékai abban fejeződtek ki, hogy igyekeztek felismerhetetlenek maradni, s így különböző tréfákat, pajkosságokat elkövetni, valakinek a tulajdonságait, gyöngéit kifigurázni, egymásra vagy a nézőkre tréfás megjegyzéseket tenni. A nézők szórakozása pedig arra irányult, — a látványosságon kívül, — hogy a menet minél több szereplőjét, illetve résztvevőjét névszerint felismerjék.

64 Abban az időben, amikor a fonóházak még megvoltak, a fiatalság, a lányok, a legények szórakozásuk lehetőségeit és alkalmait — a táncmulatságokon kívül — itt találták meg. Természetes, hogy a maskarások tréfái, játékai is itt csúcsosodtak ki, ahol a fiatalságot kevésbé zavarta a nagyobb nyilvánosság, a felnőttek jelenléte. Egy-egy fonóházba tett látogatást rendesen tánccal fejezték be, amit citeraszóra jártak. Az első világháború után még szokásban volt, hogy farsang keddjének estéjén hat-hat lány járta sorra a közeli fonóházakat. A lányok szépen felöltöztek, fejükön papírból készített piros, hegyes süveg volt, apró „tükrökkel" díszítve, derekukon gyolcs ing, tilangli ujjakkal és rózsás szalagos pruszlik, fehér slingelt szoknya, előttük kötényként szőttes törülköző, lábukon csizmacsengőkkel. Este jártak, amikor a fonóházban már összegyűltek a fiatalok. Mikor beléptek a szobába, körbe álltak, kezeiket összefogták és az alábbi dalt énekelve táncoltak. 50