A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

Boha pravd'ivého, Mesiácka svého, kterého vihlásil'i, proroci zjevil'i. Neb om jest malickí, sin Bozi chudicki, polozen jest na sláme, trései se na zime. Na neho dichal'i, jeho zohrieval'i, pastuskové mu hral'i, pisrii mu spival'i. Vitej Jezulatko, prebramé det'atko, ó vitej spasitel', nás vikupit'el. Az idősebb asszonyok nagyon számon tartották, hogy karácsony estéjén vagy éjjelén kik és mit énekeltek az ablakok alatt. Egy-egy előbb egyáltalán nem, vagy csak ritkán hallott énekről sokáig beszéltek. Tuska Andrásné elmondta, hogy a következő karácsonyi éneket az első világháború előtt éjfél tájban a szegényebb, jó énekes családok tagjai énekelték a gazdagabbak ablakai alatt. Az ő ablakuk alatt egy alkalommal huszonegyen énekelték és mindegyik énekes egy forintot kapott. Az énekeseket Szokolai Gerő nagyanyja verbuválta össze a családtagok, a rokonok soraiból, ezért ő egy fejrevaló kendőt kapott ajándékba. Az ének után Tuska Andrásék mind a huszonegy énekest behívták a szobába és megvendégelték. 46