A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)
Manga János: Szokások Tótkomlóson
Az utóbbi éneket a kint maradt pásztorok közösen énekelték. Amikor befejezték az éneklést, az angyal csengetett, mire belépett Fedor, aki szóval mondta a következőket: Vítaj Boze, nás malickí, pochválen bud Jezis i Mária menő, dnoch tichto sviatocné nag je pozdraveno. Po celé krest'anstvo dnoch tichto sa chistá, hl'á slávif pamiatku narodzenia Krista. Mi sme síce seci stavu valasského, ale pochádzaju rodu královského. Nás starickí baca on má mnoho rokov, on ne jednom vipil zincici v okov. On je baca starí, svet ho Gubom volá, ale hlava jeho prestí néni holá. Kolibe sedáva, ovce viae nepasie, lem opsíva krém na sálasi chase. On vari zincicu, hrudi sira robí, do sladkého mléka chleba nám nadrobí. Ezután sorra bement a szobába Sztacho, Iván és a bacsa. Csiernik István már elfelejtette mind a Sztacho, mind pedig az Iván mondókáját, csak a bacsaéra emlékezett, ez a következő volt: 39
