A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

Végtisztesség A századforduló utáni évtizedekben az emberi élet utolsó állomásához fűződő szokások, rítusok szintén egyre halványodtak, egyszerűsödtek, fogytak. Az 1950-es években ugyan még köztudott volt — főleg a középkorú és idősebb generáció körében — a halálesettel, a temetéssel, a halotti torral összefüggő teendők rendje, azonban megtartásuk már nem volt egységes. Itt tapasztaltuk azt, — amit a keresztelő, a lakodalom esetében is megfigyelhettünk, — hogy szűkült az esemény szélesebb társadalmi visszhangja, a virrasztáson, a temetésen, a halotti toron résztvevők száma. A végtisztesség megadása is — eltekintve egyes esetektől — inkább a család, a rokonság, a szomszédok és barátok részvételére korlátozódik. Régebben Tótkomlóson is általában ismertek voltak azok a hiedelmek, amelyek valaki halálának bekövetkeztére utaltak. Közeli halált jósolt a kuvik-madár, a kutya vonítása, az elpattant pohár, a magától kinyílt ajtó, ha valaki menyasszonynak vagy vőlegénynek álmodja magát, stb. A beteg családtag közeli halálára azonban csak akkor számítottak, ha az már hosszabb ideje beteg volt, ha már önkívületi állapotban volt, ha legközelebbi hozzátartozóit hívta magához, s maga is a közeli haláláról szólt. A halál közeli bekövetkezését átták abban is, ha a beteg gyomra se az ételt, se az italt nem vette be, ha a beteg közelében lekete macska jelent meg. Ilyenkor a beteget már nem hagyták magára, a család felnőtt tagfai otthon tartózkodtak. Az utóbbi évtizedekben még általános volt, hogy amikor a beteg már haldoklott, legközelebbi hozzátartozói, főleg asszonyok, a betegágy mellett ültek, és csendben imádkoztak. A haldoklót régen a földre fektették.

35/a Mikor beállt a halál, az órát azonnal megállították, a tükröt pedig lefedték fekete kendővel, hogy a halottat ne lássák a tükörben. Amíg elkészült a koporsó a halottat megmosdatták, ha férfi volt, meg is borotválták, majd felöltöztették. Az öltöztetéshez az özvegy vagy valamelyik családtag egyenként adta az egyes ruhadarabokat. A férfi kalapját vagy sapkáját a koporsóba tették, a halott mellére vagy a feje mellé. Ugyancsak a koporsóba tették azt a rongydarabot is, amellyel a halottat megmosták. A koporsóba, tétel után az ágyból, amelyen feküdt, a család tagjai kivették a szalmát és elégették. Idősebb asszonyok emlékezete szerint „valamikor" szokásban volt, hogy a halott mellé, a koporsóba különböző tárgyakat is tettek, mint pl. a halott borotváját, fésűjét, kedvelt pipáját, dohányzacskóját, imakönyvét, nehogy visszajárjon. Amíg a halottat el nem temették, esténként virrasztottak mellette. Abba a szobába, ahol a halott feküdt, asztalokat vittek, s azt a virrasztók körülülték. Ha kicsi volt a szoba, vagy ott nem mindenki fért el, a konyhában is ültek. A virrasztáson 30—40, néha 50 személy is részt vett. Minél nagyobb volt a rokonság, a szomszédság, annál többen voltak. Ha jobbmódú gazdacsaládban halt meg valaki, a virrasztáson azok az asszonyok, férfiak is részt vettek, akik a családnál részes- vagy napszámos munkát végeztek. A család tagjai, a hozzátartozók a koporsó körül ültek és siratták a halottat, a többiek imádkoztak, énekeltek. Az ének számát a sztarejsí mondta (a Tranosciusból), s a jelenlevők az ő kezdésére énekelték. A virrasztók bizonyos időközönként abbahagyták az éneket, az asztalon levő pálinkából ittak, ettek a pogácsából és pihentek. Ilyenkor a csendben beszélgettek egy ideig, aztán újra kezdték. A legközelebbi rokonok kisebb-nagyobb megszakítással siratták a halottat. Gajdács a koporsó feletti síránkozásról elmondja, hogy a nemesebb érzelmű emberre nézve boszszantó.

36 A lelkészek küzdöttek is ellene, már azért is, mert gyakran előfordult, hogy rögtönzött szövegei — amint arra az előbb közölt siratóparódia is utal — lerontották az alkalom komor hangulatát. Gyakran előfordult, hogy egy-egy sirató szövegét a fiatalság a fonóban, a lakodalomban, vagy répakapálásokra szegődött lányok, menyecskék tréfás szórakozásai során parodizálta. A virrasztás éjjel 11—12 óráig tartott, néha éjfél után 1—2 óráig. Amikor befejezték, megvendégelték a virrasztókat. A jobbmódú házaknál birkapaprikást tálaltak, a szegényebb 34