A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Tábori György: Tótkomlós állattartása

Ilyen baj esetén az állatot inkább levágták, vagy eladták a mészárosnak. Belső gyulladás kiszívására tályoggyökeret (tálok) alkalmaztak, amit a jószág szutyakjába, vagy a bőre alá fűztek. A szemfájós lónak és szarvasmarhának nádszálon keresztül, porcukrot szórtak a szemébe. A csődöröket és a bikákat másfél éves korukban herélték, mindig nagypénteken. Több gazda együtt végezte jószágai herélését, valamelyik tanyán összegyűlve, a szalmakazlak tövében. A kanok herélését is maguk végezték, de a kocák miskárolását az 1920-as évek körül legtöbbször az Orosházáról eljáró Horváth testvérekre bízták. A sertéstartás A 19. századi községi összeírásokban bőven találni adatokat a sertéstartásról. A lakosság legnagyobb része csak házi szükségletének megfelelő számú sertést tartott, de egyes gazdák sokkal többet is, hogy azokat ősszel hízóba fogják, és a szalonnát a Felföldről lejáró vasas tótoknak eladhassák, s jövedelmüket ezáltal is gyarapítsák. A húst családjukkal és cselédségükkel fogyasztották el, a szalonna pedig eladásra került.

18 A nyári munka idejében nagygazdáknál, minden felnőtt férfiemberre egy fél sertés húsát és szalonnáját számították fogyasztásra. A felvidékről jövő kereskedők jól megfizették a szalonna árát. A 19. század második felében a kereslet egyre nőtt, mázsájáért 1880 táján öt koronát is adott bát'a Jankó hornjak, aki mindig 10 és 20 koronás aranyakkal fizetett, a ma már 79 éves Lehoczky Mátyás bácsi apjának. Eleinte kocsin jöttek a kereskedők, és a felvásárlás után a helybeli fuvarosokkal Növendékjószág karámban, termelőszövetkezetben Mlady dolytok vo vybehu v druzstve Jungvieh im Kamp der Produktionsgenossenschaft 284