A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Tábori György: Tótkomlós állattartása

A gazda valahányszor bement az istállóba, mindig igazított egy keveset az almon, és volt egy-egy szava az állatokhoz. Almozáskor történt a ló testének ápolása is. Először'szalmacsutakkal (cutak) jól lecsutakolták, majd vakarával (cesadlo) végigvakarták, hogy a por és a kihulló szőr lejöjjön róla. Utána a szőrét fényesre kefélték, végül egy szűrdarabbal (humenka) letörölték. Némelyik ló bőre nem állta az erős vakarót, az ilyet koksz darabbal vakarták. A húgylé elvezetésére a hidlás (podmostina) szolgált. A lovak hátsó lába alatt egy 20—30 cm mély és 30—40 cm széles árok húzódott, amely deszkával volt befedve. A húgylé az almon keresztül a fedődeszkák közein lecsurgott az árokba. Az árok a falon keresztül egy nyíláson át, a szabadba vezetett, és abban folyt ki a szennyvíz a trágyadombhoz. Az istállóban volt a lószerszám helye, ott álltak a tisztítóeszközök továbbá a vasvilla a lapát. A béres ruhái is, kisgazdánál a falbavert facövekre akasztva, nagygazdánál a szénatartó gerendájába vert vasszegre téve. A falra felakasztott kicsi polcon, vagy a vakablakban tartottak az állatok gyógyításához nélkülözhetetlen orvosságokat: ott állt a nyürothadás ellen a nyúlháj, a pata és a csűd felpállásának gyógyítására egy fazékban fokhagyma és só híg keveréke, amivel lemosták a beteg testrészt és utána kékkőporral behintették. A nyári jászolhoz kikötött lovak gondozásával kevesebbet törődtek, pedig ott jobban szenvedtek a legyek bántalmazásától, mint az istállóban. A tanyán tartott lónak nem volt elég a tanya körüli legelés, hogy jó erőben legyen Táplálásáról másképpen is gondoskodni kellett. Mivel a község határában, de a tanyák körül sem voltak legelők és rétek, ahol nagyobb mennyiségű széna termett volna ezért a taШШКЩ^'Ш .... Borjú palókával Tela s „klincami" Kalb mit palóka 18 273