A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Tábori György: Tótkomlós állattartása

építmény jó védelmet nyújtott a benne meghúzódó jószágnak. Arról, hogy az akiokban tüzeltek volna, írásos emlék nem szól, de abból a tényből, hogy az aklosok családjaikkal együtt ott éltek, következtethetünk, hogy tüzeltek is bennük. Innen, az aklokból hajtották ki a jószágot a bellegelőre, és tartották kint egész nyáron, télen pedig az itt elcsépelt és elraktározott szálastakarmányon teleltették ki. Mindebből megállapíthatjuk, hogy Tótkomlós kertes település volt, szűk beltelkekkel, a falut körülvevő kicsi bellegelővel, a jószág szállásául szolgáló aklokkal és nagy, bérelt, távoli legelőkkel. A régi határnevek elárulják, hogy milyen jószágot legeltettek a falut körülvevő közlegelőn a 18. és a 19. század fordulóján. A következő határneveket ismerjük a Felvégi legelőn: Tehéncsordajárás, Bikací, sejk, Malacos. Az utóbbi név a Székegyházi pusztán is megtalálható.

6 Az 1850-es évek elejéről tudjuk, hogy a község mind a Felvégi, mind az Alvégi legelőre gulyásokat (kravjar), kanászokat (kanásh) és malacosdkaX fogadott fel.

7 A bérletek megszűnése után a szentetornyai pusztáról az ökörcsordát és a tinógulyát a község által részletekben megvásárolt kaszaperi legelőre vitték. Az 1872. évben a gulyást már a kaszaperi gulyához fogadták fel.

8 A ménest a községgel határos székegyházi pusztára — Kiskomlósra — hajtották. A csikóst már az 1856. évben oda fogadták.

9 Bár egy kisebb számú ménes 1875-től Kaszaperen is volt, mert a gulyás abban az évben lovakat is őrzött,

10 és még az 1930-as évek táján is legelt pár öreg ló az ökrök, tinók és üszők között. A legelők megszűnésével és szántónak való feltörésével Tótkomlóson is megindult a parasztság nagyarányú rétegződése, egyrészt a kisszámú gazdagparasztság irányába, másrészt a nagylétszámú, de kicsi földdel és kevés állattal rendelkező parasztság, vagy éppen a nincstelen zsellérek rétege felé. Karám és fedeles állás, üszők részére Kaszaperen 1957-ben Provizórna stajna a vybeh pre jalovice v Kaszapere v r. 1957 Pferch und gedeckter Stand für Färsen in Kaszapere, 1957 263