A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Tábori György: Tótkomlós állattartása

zavar. Ugyanis a régi aklok után érdeklődve az idős komlósi emberek akolnak (akov) nevezték az 1860-as évektől, a falu délnyugati és északkeleti részén azt a 10—15 holdnyi területet, ahol az 1—2 holdas parasztemberek a gabonájukat elcsépelték és tárolták kazlakban a szalmát, töreket és pelyvát. A régi állattartás körébe tartozó terminológiát most egy kizárólag mezőgazdasági fogalomra alkalmazták. De ezen a ponton nem állhatunk meg. A fogalomzavar, vagy a helytelen névátvitel nem biztos, hogy egyszerű tévedés. Sokkal mélyebb problémát is takarhat. Ha rekonstruáljuk és megvizsgáljuk a régi aklok funkcióját, kiderülhet, hogy az országban oly nagyszámban fellelhető kertes települések aklaihoz, akóihoz, akloskertjeihez hasonló funkciót töltöttek be a komlósi régi aklok is. Mint ismeretes, az akiokban a nagy jószág élt, a falutól távolabb, mintegy gyűrűként elhelyezkedve. Ott az aklok területén folyt a mezőgazdasági munkák dandárja, a cséplés és betakarítás, és ott tárolták a jószág takarmányozásához szükséges gabonát, takarmányt. Ha ezt a régi tótkomlósi aklokról is elmondhatjuk, akkor már nem egyszerű névátvitellel, hanem a paraszti élet egy fontos mozzanatának továbbélésével van dolgunk. A név megmaradt, de elvesztette azt a funkciót, amelyet eredetileg jelölt. A falu történetírója, amikor az aklok lerombolásáról beszél, aklok alatt a telken levő építményt érti. Az egykori térképen (1. a térképvázlatot) viszont maguk a telkek vannak akioknak megjelölve. Mindkét objektumot azonos szóval jelölték és ezt a nevet őrizték meg, a már teljes mezőgazdasági funkciót betöltő szérűk jelölésére. A térképen feltüntetett és számokkal ellátott akioknak teleknagyságát nem ismerjük, de hozzávetőlegesen megállapíthatjuk, hogy körülbelül 100—150 négyszögölesek lehettek, mert 3—4 régi akolból lett egy új 300—400 négyszögöles házhely. „Ezen aklok folyószámmal is meg valának jelölve, amely folyószám kezdődött a község északnyugati részén, ahol a Szárazértől az orosházi útig 85 ilyen akol találtatott, 2 akol az orosházi és a pusztaföldvári út között volt, 55 a pusztaföldvári és csabai út között, 5 a csabai és aradi út között, 71 a község keleti oldalán az aradi és mezőhegyesi út közötti részen volt, 1 a község déli részén levő gödör mellett, 12 pedig az említett gödör és az Ótemető közti részen volt. Összesen tehát 229 akol létezett."

4 Ezek az aklok félkörívben vették körül a falut. A leírásukból kiderül, hogy dudva kerítésük volt, és nemcsak háziállatok tanyáiul, hanem a szegényebb sorsúak számára lakásul is szolgáltak. Valószínű, hogy az akiokban csak ló és szarvasmarha volt, az aprójószág és disznó otthon volt a ház körül. A másik nagyon figyelemre méltó megjegyzés az, hogy lakásul szolgáltak. Az itt lakók életéről, társadalmi hovatartozásukról kevés adatunk van. A komlósi evangélikus egyház házassági anyakönyvében 1854-ben történt egyik bejegyzéséből tudjuk, hogy egyes házasulok neve után lakhelyük aklos-пак van jelölve. Egy másik adat arról szól, hogy az aklosok jogállása nem volt egyenlő a faluban lakókéval. Tótkomlós község 1852. évi május 16-án kelt jegyzőkönyvében olvassuk: „...Kerecsen János, Ponyiczki Mátyás és Koreny János aklosok abbeli folyamodásuk, amelyben a kenderföldek használatábóli kizárásukat panaszolván a következőképpen végeztetett ... az úgynevezett aklosok kenderföldjeik használatábul kizárattak most éppen, midőn a földbecslési munkálatok befejeztetvén mindenkinek birtoka bevezettetik. Azon okok a következők lévén: az aklosok a volt földesuraság által is mindig úgy mint hazátlan zselléreknek tekintettek, s mint úrbéri szolgálatokat csak mint ilyenek tettek is, így kenderföldjük a törvény értelme szerint nem jár, mert azon aklosok a kenderföldeket csupán a lakosság többi része jó akaratjábul használták eddig is, amennyiben a lakosság maga illetőségéből engedett által használatra a nevezett aklosoknak egy bizonyos részt, mert ezen aklosok jelenleg is csupán közlegelőn épült viskókban laknak melyek többször bontattak s azoknak békessége birtokában háborgattak, következőleg azok mint hazátlan zselléreknek tekintendők ... akiknek kenderföld nem jár."

5 Az akiokban tehát a lakosság legszegényebb rétege, a hazátlannak nevezett zsellérek 261