A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

Arat a kombájn a szövetkezet búzatábláján Kombájn v zatve na druzstevnom poli Der Mähdrescher (Kombájn) kombájn in Arbeit am Weizenfeld der LPG Földművelésük belterjessé a 19. század második felében válik. Ez időre tehető — az eddig csak szórványosan meglevő — a tanyásgazdálkodási forma kialakulása. A földművelésnek ehhez a rendszeréhez a községben minden előfeltétel megvolt: az öröktulajdonú föld és a község nagy határa. A földművelés egyre fokozódó térhódításának a következménye, hogy egymásután törik fel kaszáló rétjeiket és szűkítik legelőiket. Ez maga után vonja az istállózott állattenyésztést és tartást. Terményeik közül még mindig legjelentősebb a búza, melynek tetemes részét már eladják, és a kukorica, melyből eladásra nem jut, állataik hizlalásánál hasznosítják. A földművelés technikai színvonala is a 19. század utolsó évtizedeiben emelkedik ugrásszerűen. Megjelennek a nagyparaszti birtokokon a mezőgazdasági gépek. Alkalmazásukban és használatukban a tótkomlósi gazdák a környék falvai között az élen járnak. A gépek nagymérvű alkalmazása a helyben foglalkoztatott munkáskezek nagyrészét is feleslegessé teszi. A község egyre növekvő agrárproletár rétege a századfordulótól kezdve már bandákba verődve vállal az ország minden részében a nagybirtokokon időszakos mezőgazdasági munkát. A két háború között — a harmincas évek búzadekonjunktúrájának a hatására — a külterjes búzatermelés rovására az ipari növények termelése — cukorrépa — lép előtérbe Határuk jobb minőségű földjeire elsőrendűen a cukorrépa, majd a szerződéses termelésben lekötött aprómagvak kerülnek. Ezek a munkaigényes növények a zsellérség egy részét a faluban juttatják munkaalkalomhoz, de még mindig több százra tehető az eljáró summás252