A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

értékét kapták. Igazi fellendülése csak a felszabadulást követő években következett be, amikor termelése a földnagyság arányában vált kötelezővé. A takarmányrépa termelése nehezen hódított tért, pótlásául takarmánytököt etettek az állatokkal. A harmincas évek végén kezdték táblában termelni, de ekkor sem volt egyegy gazdának kétszáz-háromszáz négyszögölnél több. Napraforgószár kötözése Viazanie slnecníkov Binden der Sonnebnlumenstiele A pillangós takarmánynövények termelése a rétek és legelők feltörését követően lendült fel. A lótartás és a lótenyésztés különösen a lucerna, bükköny és lóhere termelését tette szükségessé. A zöldségtermelésről Gajdács

63 megjegyzi, hogy nem igen foglalkoznak vele. Az étkezésükhöz felhasznált kis mennyiséget házi kiskertjeikben, vagy a dinnyeföld elnevezésű határrészben termelték meg. Munkája és haszna is a nőké volt.

64 Dinnyetermeléssel már a múlt századbeli leírások szerint is foglalkoztak. Fajtában a sárgadinnyét, népi elnevezés szerint a girizdeshajút termelték, a görögdinnyében korábban a szentesi tájfajtát, később a hevesi fajtákat kezdték termelni. Az új dinnyefajtákat a piacon vásárolt étkezési dinnyék magjából szaporították. Ezért az elnevezések is az árusító személy lakhelyéből adódtak. így számontartottak meggyesi, hódmezővásárhelyi, szentesi, bihari és hevesi dinnyefajtákat. A nagyobb gazdák a dinnyét is felesben termeltették. A dinnye nem képezte piacos áruféleségüket, főleg háztartásuk ellátására termesztették. Itt termelték meg köztesként az uborkát, tököt, zöldségfélét és répát. A termelés színvonalára cse237