A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

A napraforgó mint önállóan termelt piacos növény csak a harmincas évek vége felé vált jelentőssé. Haszna — mint olajat adó növénynek — csak a felszabadulás után volt jelentős. Szárát mint tüzelőanyagot sokra becsülték. A kerti növények közül a hagymának a termelése a nagyparaszti gazdaságokban a két háború közti években indult meg. Határukban először nagymajláti zsellérek termelték bérelt, vagy részes földön. Többévi sikeres munkájuk eredményeként a faluban házat tudtak vásárolni. A hagymatermelés jövedelmezőségére először a gazdák figyeltek fel és főleg feles, kisebb mértékben bérelt földön termeltették. A felszabadulás után termelése a makói hagymatermelési körzethez kapcsolódik. A két körzet termelési technikája között kisebb, gazdasági jelentőségét tekintve nagyobb a különbség. Makón a termelést zsellérek kis kerti földjeiken, vagy járandósági földjeiken kezdték.

59 Tótkomlóson a határbeli földeken a szomszédos községbeli zsellérek honosították meg a művelését, melyet aztán a gazdák felesművelésben, elvétve bérbeadott földön, termeltették a felszabadulásig. Szántóföldi termelésének technikája teljesen megegyezik a kertben történő termelés technikájával. Földjét ősszel mélyen megszántják. A szántásnak olyan mélynek kell lennie, hogy pár cm eleven föld kerüljön a hantok tetejére. A hagyma termelésének a technikája Tótkomlóson is a makói gyakorlat szerint történik.

60 A magot maguk termelik meg, általában ötven-hatvan fejet tesznek ki a ház előtti kertbe. A júliusra beérett magot lepedőbe szedik és a padláson szárogatják. Pár heti szárítás után az udvaron, ponyvára terítve bottal kicsépelik. A magot három évig hagyják pihenni, csak aztán vetik el tavasszal sűrűn, barázdába szórva, vigyázva, hogy a dughagymák ne fejlődhessenek nagyra. Száruk augusztusra elszárad, akkor a sort ásóval meglazítják és az apró hagymákat kiszedik. Otthon teknőben megmossák — mosással Makón és környékén nem találkoztunk — és az udvarnak a napos részén megszárítják. A dughagymát a Makón használatos osztályozórostán válogatják.

(il A két végén kieső hagymákat — a 6 mm-es zsigát és a 28 mm-es pitleszt — továbbtermesztésre nem tudják felhasználni. Az előbbi túl fejlett, az utóbbi apró. A dughagyma hőkezelése, előszárítása a makói szárítási móddal azonos.

62 Vetése, duggatása kézzel történik márciusban, egymástól arasznyi távolságra. Közei nem ritkán 40 cm-esek. A nagy távolság a köztes zöldségtermelés miatt vált szükségessé. A hagymaduggatáshoz az a hiedelem fűződik, hogy nem jó mezítláb ültetni, mert akkor a hagymaszár hamar felbördősödik. A vöröshagymát augusztus közepe táján szedik, amikor a szára elszáradt, akkorára mondják, hogy a fejek beértek. A termeivényeik között a hagymának a másodlagos gazdasági jelentőségére utal, hogy a falun belül értékesítésével senki sem foglalkozott. A hagymakereskedők, felvásárlók Makóról jöttek, egyeseknek közülük volt ugyan helyi megbízottja, aki az összegyűjtés fáradalmait átvette, de az értékesítés a kereskedők gondja volt. A felszabadulást követő évek-, ben hozzáfogtak a kisebb földterületen nagyobb hasznot hajtó növények termeléséhez Ekkor vált általánossá — a már eddig is kisebb mértékben termelt — hagyma művelése. Elsőrendűen családjuk munkaerejével fogtak termeléséhez. A kender termelésének a múltban — ruházatuk alapanyagát szolgáltatta — gazdasági jelentősége volt. Kendernek alkalmas földterületeket 1851-ben hasították ki a község határának délkeleti oldalán, minden beltelek után 240 П-ölet mértek. A tanyabeli földeken is termeltek a gazdák, természetesen részes művelésben. A bevetett földterület nem haladta meg a két-három láncot. A múltban a kendert az asszonyok dolgozták fel, jeles szövő hagyományai voltak a községnek. Később már csak a gazdaságukhoz szükséges zsákokat, ponyvákat és pokrócokat szőtték meg. Az iparilag hasznosítható kendertermelésre a harmincas évek elején tértek rá. Művelé234