A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

Bérezésük az 1878. évi Községi Tanácsülésen hozott határozat szerint a levágott gabona tizenötödik része és a kommenció. A kommenció egy aratópár (kaszás, marokverő) részére 50 kg búzából, 3 kg szalonnából, 1 liter pálinkából, 2 kg főzelékből (bab, borsó vagy lencse), 1 liter tejből állt. Az utóbbi naponta értendő, a többi az egész aratás idejére. Ebből a kommencióból a kaszás a marokverőnek a gabonából egyharmadát adta, az élelmet közösen fogyasztották el. Rendszerint az ételeket a marokverő készítette el a kaszásnak, aki viszont a főzésnél a tűzrevalóról és a vízről gondoskodott. A múlt század utolsó évtizedéből származó leírás szintén a fenti állapotokat rögzíti.

36 Az aratás a mezőgazdasági munkák között a legjövedelmezőbb, ezért a gazdák igyekeztek más — kevésbé jövedelmező — munkához kapcsolni, különösen akkor, amikor rátértek az ipari növények és aprómagvak termelésére. Csak annak adtak aratást, aki aratópáronként 1 kat. hold növényvédelmi munkát vállalt. A gabonát a 19. század közepén még a szénához hasonló módon kezelték. Rendre vágták és nyomtatóba rakva húzatták a szérűre. A gabonának nem rendre, hanem rávágása a nyolcvan — kilencvenes években válik általánossá. Ez a vágási mód magával hozta a kévék kötését és a keresztek rakását is. Marokszedő kampó Kvaka na podberanie obilia Hacke zum Abraffen A szemnyerés — mint az egész Alföldön általában — a nyomtatás volt. Leírását és a munkafolyamatról készített filmet a szomszédos kardoskúti Kérdő-tanyán készítették el az ötvenes években.

37 A nyomtatás a 19. század utolsó évtizedeiben Tótkomlóson már elmaradt munkamódszer volt,

38 a hetvenes évektől kezdve válik a cséplőgép általánossá. Jankó János 1886-ban írja,

39 hogy a községben 22 cséplőgép működik, és az alig tíz évvel később megjelent Tótkomlós történetében

40 már 40 cséplőgépről olvasunk. A cséplőgép ilyen nagyarányú és gyors elterjedése korszerű és intenzív mezőgazdasági kultúrájának az egyik mutatója. A lóval való nyomtatás késleltette az összes mezőgazdasági munkát. Míg a géppel a cséplés pár nap, legfeljebb két hét alatt megtörtént, addig a nyomtatás nemritkán pár hónapig is elhúzódott, időben elérte és belenyúlt a kukoricatörés és az őszi szántás munkájába. Mint írják „...volt aztán nagy kapkodás, sokszor a szérűn kizöldelt a garmada, a letört kukorica ázott a földön, a szántás is csak lopva ment."

41 15 225