A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

szomszédos Kardoskút pusztáról. 34 Az aratás technikájában beállott változásra vonatkozóan kívánjuk megjegyezni, hogy a sarlós aratásnak még az emléke sem él, kaszálni az ún. kétkacsos kaszával szoktak, melynek nyelére a gabona szárának hosszától függően —egy — vagy kétágú csapót szereltek. A csapók a nyélhez illesztett, meghajlított vesszők voltak. A marokszedéshez hajlított természetes faágat, később hasonló formájút, de már a bognár által készítetett használtak. Ennek a marokszedő eszköznek a használata Békés és Csongrád megyék déli részein általános volt.

35 Az aratással, mint időszaki-részes munkával bővebben kívánunk foglalkozni. Országszerte a törpebirtokosok és agrárproletárok legjelentősebb munkaalkalma. A többség évi kenyerét ezzel a munkával kereste meg. Tótkomlós határában nagybirtok nem volt, így a szegénység a nagyobb gazdáknál talált aratási lehetőséget, csak egy töredék járt el a szomszédos nagybirtokra. Az aratás munkája hétfő reggeltől szombat estig tartott, a tanyabeli földekre és haza is a gazda fogata hozta ill. vitte az aratókat. Ezekre a csoportos vidám kocsizásokra még ma is szívesen emlékezik az idősebb korosztály és nem egynek az ajkán hangzik el az elmenetelükkor énekelt dal : „Lassan kocsis, hogy a kocsi ne rázzon, Hogy a babám gyenge szive ne fájjon". Hétközben az aratók a tanyai istállókban vagy színekben aludtak, este és reggel főztek bográcsban a tanyabeli kútnál. Főtt ételeik a tarhonyás, tésztás, krumplis ételekre korlátozódtak. Ebédre tejet ittak, szalonnát, kenyeret ettek. Aratás „kacsos" kaszával és „takaróval" Zatva kosou s hácikom a rázsochou Ernten mit einer Sense mit Griff (kacsos) und Sensebogen (takaró) 224