A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3 Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828—1959) BOROSS MARIETTA Tótkomlós mezőgazdasága fejlődésének tanulmányozása rendkívül tanulságos, mert a magyar és a szlovák agrárkultúra egymásrahatásának elemeit vehetjük vizsgálat alá. Az alföldi népi mezőgazdasági technikával és a vele foglalkozók gazdasági, társadalmi helyzetével már több jeles történeti, néprajzi munka és szociográfiai leírás foglalkozott.

1 Ezeket a munkákat felhasználva meg volt a lehetősége annak is, hogy a betelepült szlovákok mezőgazdasági kultúráját és a török hódoltság után kialakult alföldi magyar gazdálkodási formákat összehasonlíthassuk. Amikor a szlovák—magyar kulturális csereegyezmény keretében arra vállalkoztunk, hogy a túlnyomó többségében szlovák lakosságú község mezőgazdasági fejlődésének több mint másfélszázados útját megírjuk, akkor azt tartottuk szem előtt, hogy elsősorban a művelési módokra, a termelt növények mineműségére, a földbevetési arányokra hívjuk fel a figyelmet, továbbá azokra a sajátosságokra, amit a szlovák betelepülők magukkal hoztak és amelyek közül több, az idők folyamán, éppen a más éghajlati és más talajbeli adottságok hatására, az alföldi külterjes mezőgazdaságra jellemző búza- és kukoricatermelést vette át és fejlesztette tovább. A betelepültek a Szlovákiában termesztett növényeik közül többel — rozs, zab, burgonya — ha a kezdeti években próbálkoztak is, a helyileg hasznosabban termelhetők feledtették velük azokat. Munkánkban a Tótkomlós mezőgazdasági életére vonatkozó első bővebb, hiteles leírást, illetve összeírást az 1828-as évben végzett Regnikoláris összeírásokból ismertetjük.

2 Az összeíráskor még alig nyolcvan éve betelepített szlovák lakosság vagyoni helyzetéről és szántóföldjeik hasznosításáról, mezőgazdasági müvelésük technikájáról kapunk világos képet. A további évtizedekben is a birtokviszonyok alakulása, és a művelés alá vont területeken termelt növényfajták, majd a mezőgazdaság kapitalizálódásával a nagyszámú agrárproletár réteg kialakulása beszédes kísérője a feudalizmusból a kapitalizmusba váltó mezőgazdaság fejlődésének. A növények termesztésének technikai leírását szűkre fogtuk, mert egyrészt az Alföldön ismert általános mezőgazdasági művelési móddal azonosak, ezért megelégedtünk az irodalomra történő hivatkozással, illetve utalással, másrészt inkább a szántóföldjeiken termesztett növények gazdasági jelentőségét és termelési arányát kívántuk hangsúlyozni. A termelés technikájáról ott szólunk részletesebben, ahol annak leírása az eddig megjelent publikációkban hiányos, vagy némi eltérést mutat az Alföldön általánosan ismerttől. Részletesebben térünk ki a mezőgazdasági bérmunkások helyzetére. Vizsgáljuk az egyre inkább kapitalizálódó falu nagyszámú agrárproletáriátusának a helyzetét. Számuk Tótkomlóson soha sem volt jelentéktelen, mert már az 1828-as összeírások nagyszámú hazátlan zsellér rétegről beszélnek, akik a szomszédos Mezőhegyes pusztára jártak el munkára. Számuk 1848 után ugrásszerűen megnőtt. 1880-ban már így írnak róluk: „...ha a lakosságnak 14* 211