A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

csendes volt, rendes, szorgalmas." Tuska Andrásnénak lánykorában egy nagylaki legény is udvarolt, és amint elmondta, nagyon tetszett neki, szerette. Keresztelő, lakodalom, vásár alkalmával sokat járt Nagylakon, itt ismerkedett meg Gyuris Miskával. Szívesen ment volna hozzá feleségül, de erről a szándékáról lebeszélték a nagylaki rokonai. A fonóbeli találkozások után általában két-három hónap múlva mentek a legény szülei kéretni. Az egyik reggel a legény anyja megjelent Karaszéknál, köszönt, aztán leült és egy rövid ideig tartó közömbös beszélgetés után elmondta jövetele célját: „Eljöttem, hogy a maguk Annuskáját megkérjem a fiamnak." Az ő anyja azt válaszolta, hogy odaadják őt, néhol pedig azt mondták, hogy még gondolkoznak rajta. Azután, hogy a szülők között megtörtént a megegyezés, egy vagy két hét múlva a legény apja jelent meg pre гики (a leány kezéért). Beszélgetés közben kezet fogott a lánnyal, Karasz Annával, miközben egy arany ötforintost tett a markába. Ettől az időtől kezdve a házasságot tervezgették, és a legény hetenként háromszor, szerdán, szombaton és vasárnap este elment a lányhoz. Az eljegyzést (zdávke) az esküvő előtt három héttel tartották. Szombaton délután előre megbeszélt időben a lány is, meg a legény is násznagyjával, a sztarejsível ment a paphoz. Ott bejelentették házassági szándékukat, ami után a pap kérdéseket tett fel a kiskátéból. Megkérdezte, hogy a fiatalok tudják-e az imádságokat, vagy azt, hogy ki írta a kiskátét. Ezután a lány is, meg a legény is hazament. Este a legény a sztarejsível és az egyik asszony rokonával, a svatká-val ment a lányosházhoz. A legény egy kulacs bort vitt, a szvatka pedig kendőbe kötött tálon herőkét és pampuskát. A kézfogói vacsorára tyúklevest, birkapörköltet, sült libát és kacsát, cukros tésztát, pálinkát és bort készítettek. Később megérkeztek a lány legközelebbi rokonai és a szomszédok, majd a trombitások. A vacsora után a fiatalok táncoltak. A kézfogói mulatság éjfélig tartott. Mielőtt a vendégek hazamentek volna, a vőlegény násznagya biztosítékot kért. Erre egy selyem nyakbavaló kendőt adtak zálogba. Az eljegyzéstől a lakodalom napjáig eltelt három hét alatt Karasz Anna szülei elkészítették az ágyneműt, megvették a menyasszonyi ruhára valót, a menyasszonyi koszorút, a vőlegény és a druzsbák részére a bokrétákat és a szalagokat. Karasz Anna hozománya elmondása szerint a következőkből állott: 10 párna, 2 dunna, 2 derekalj, 2 paplan, amit keresztszüleitől kapott ajándékul, 12 ünneplő ruha, 4 alkalmi ruha (arra az alkalomra, ha valahová, pl. vásárra ment), 50 ing 16 pendely háziszőttes vászonból, 4 pendely gyolcsból 6 fehér alsószoknya, 12 abrosz, 12 lepedő és 24 törülköző. Karasz Anna büszkén mondta, hogy az ő lakodalma három napig tartott. A rokonok már hétfőn este összegyűltek a vacsorára, s ott voltak a trombitások is. A vőlegény csak rövid időre jött át megnézni, hogyan készülődnek, hogyan mulatnak. A vendégek éjfélig voltak együtt. A vőlegény hozzátartozói ugyancsak hétfőn délután jöttek az ágyért három kocsival. Előre bezárták előttük a kaput, úgy tettek, mintha nem akarnák őket beengedni. Az ágyért jövők zörögtek a kapun, de amikor látták, hogy nem engedik be őket, úgy tettek, mintha elmennének. Aztán másodszor is zörgettek, erre már kinyitották a kaput, beengedték őket. Az ágyért jövők között ott voltak a vőlegény sógorai, testvérei, azok feleségei, a hívogató (zvác), vagyis a vőfély (druzba), a koszorúslány (druzica), és a nyoszolyóasszony (svatka). Mindnyájan bementek a szobába, ahol az ételek már elő voltak készítve megvendégelésükre. Kalácsot, pörköltet, süteményt, bort kaptak. Amíg a vendégek a szobában ettek, ittak, a menyasszony rokonai a szekerekre és lovakra rongyokat, tollseprűket aggattak, tréfából, a druzsicák pedig minden ló kantárjára egy-egy delén kendőt kötöttek. Az étkezés után a menyasszony holmiját felrakták a szekerekre és elvitték a vőlegényházhoz. Kedden reggel hat órakor kezdődött a menyasszony öltöztetése. Ezt egy külön öltöztető asszony végezte, aki a koszorút is feltette a fejére, a plachtat, a csipkekendőt a derekára, úgy, hogy a kendő két vége letakarja a két karját, és leérjen a szoknya aljáig. A plachtat a menyasszony, illetve asszony haláláig megőrizte, mert ez lett a szemfedője. Az öltöztető asszony az öltöztetés közben hol világi, hol egyházi énekeket énekelt. Az öltöztetésnél 16