A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Koppány János: Tótkomlósi gyermekjátékok sárral, földdel

György utca 10. sz. háznak (120 cm-es), míg a Bajcsy-Zsilinszky utca 20. sz. háznál 35 cm az előreugrás. Két oszlop támasztja alá a kiugró ereszt az Olajmalmi utca 8. sz. háznál. Megemlítendő még az oromvégződés kovácsolt vas virágdísze (ruzicka). Konyha, füstelvezetés Régebben általában minden ház szabadkéményes volt, a szabadkémény alatt két oldalt egy-egy tüzelőpadkával, ahonnan a szobában levő kemencét fűtötték, és amin régebben főztek is. Gajdács

38 aXIX. század végén így írja le a komlósi konyhát: „Egyik sarokban tálas és pohárszék és egy festetlen falóca, amire kanták, korsók kerülnek, az előrész falain virágos madaras cserép vagy porcelántálak, tányérok. A konyha hátsó részében kétfelől a két szoba kemencéjének szája mellett a kutká-пак nevezett tűzhely. Vannak azonban most már konyhák, ahonnan a takaréktűzhely, a sparherd sem hiányzik." A konyha további fejlődésének útja, hogy a tűzpadkát fallal a konyha egyéb részétől elrekesztik, az elrekesztett részt ajtóval látják el, és a többi részt bepadlásolják. Ekkor tehát csak az elrekesztett kis helyiség felett van szabad kémény, és itt, e szűk területen van a tűzpadka (a kutka) is. E kis helyiségnek esetleg még külön ablakot is csinálnak, ami a konyha padlásolt részére nyílik. Az elrekesztett rész neve kamin. A konyha padozata ma már a legtöbb helyen tégla, keramit, házilag készített faparkett. Egy ilyen parkett készült kb. huszonöt évvel ezelőtt az Engels utca 50. sz., egykor jómódú nagygazda házában, amit a tulajdonos maga készített el tanyáján a tél idején. Egy collos vastag alapanyagból kis fűrésszel vágta ki az egyes darabokat, és illesztette össze mintásra, a mintát az alacsony kisszékek gyékényfonásának nyomán tervezte, különböző fanemekből (eper, nyár, szil, cseresznye, bükk), huszonnyolc nap alatt elkészítette konyhájának parkettjét. A konyha megjelölésére általában a pitvor szót használják a kuchiha csak újabban kezd terjedni. A múltban, ahogy már említettük, csak szabadkéményes konyhák voltak, és ezek neve ma is pitvor. Az ilyen konyhát egy nagy félköríves nyílású válaszfal (aminek olykor cigányfal a neve) két részre osztja (pl. Engels utca 52. sz. ház). A mellső, a gang melletti rész padlásolt, a hátsó, szabadkéményes a pod kochom, az utóbbiban áll a tűzhely. Mindkét rész pitvor, de a hátsó rész közelebbi megjelölése a pod kochom. A pitvor szó, különösen az idősebb nemzedéknél megmaradhat a lepadlásolt konyháknál is, és úgy látszik, hogy a kuchiha (konyha) szóval inkább a végében vagy az oldalszárnyban újabban épített nyári konyhát, mosókonyhát jelölik meg. A kuchiha csak újabban terjedőben levő szó, az új, fiatal nemzedék nevezi a most épült, padlásolt, zárt modern konyhát kuchihá-nak. Kémény A konyha (és általában a ház) füstelvezetése a régebbi házaknál szabadkémény útján történik. A szegényebb régi házak kéménye nád falú: gerendavázas, keresztlécekkel, amihez két ujjnyi vastagon állogatják a nádszálakat, majd először pelyvás sárral vonják be a nádfalat, míg másodsorra törekes sárral kenik be. Ennek a tölcsérszerű füstfogónak meglehetősen vékony nádfala van, romosodó épületeknél különösen szembeszökő a szabadkémény vékony tölcsére (pl. a Táncsics utca 18. sz. háznál). A gazdagabb, jómódú régi házaknál a szabadkémény tölcsérét, füstfogóját téglából építették, tehát masszív alkotás. Az utóbbi kivitel leégett házaknál tanulmányozható jól (pl. Bajcsy-Zsilinszky u. 20. sz. háznál). A tetőn kívül látható kéményformák meglehetősen változatosak, szépek, úgyszólván kiváló építészeti alkotások, épületek kis formában. 155