A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Koppány János: Tótkomlósi gyermekjátékok sárral, földdel

Házak száma 1910 1920 1930 cseréptető 837 1159 1956 zsindelytető 147 94 19 nádtető 1217 1065 825 Gazdasági épületeknél, pl. kis istállóknál felül a fedés lehet napraforgószár (pl. Kisfa*ludy utca 3. sz.), míg a disznóól ritkábban kukoricaszár fedésű (pl. Földvári utca 43.sz). ház). A nádas házakat fokozatosan cseréppel fedik, 1945 óta kb. száz nádas házat javítottak a faluban, de még mindig van utcánként három-négy nádfedelű ház. A megjavított nádazás öt-hat évig eltart, általában hat évenként kell a nádas tetőt javítani. Megjegyezhetjük még, hogy rozsszalma tető a szomszéd falvakban még akadhat (pl. Ambrózfalva), de Komlóson már nincsen. Komlóson négy nádazó működik (a két Bencsik, Bíró István és Rusznák Mihály). Bíró István 52 éves, nádazó, az apja is építő, cserepes, nádazó volt, tőle tanulta a mesterséget. Igen sok munkája van, tavasztól késő őszig dolgozik, de a megrendeléseknek a felét sem győzi elvégezni. A nádazás általában hagyományozott mesterség, a fiú rendszerint az apjától tanulja. Nem szeretik e mesterséget, mert piszkos, meleg munka, amellett veszélyes a tűző napon naphosszat fent a rossz tetőkön mászkálni. Kezét a szúrós nád elkoptatja, tönkreteszi, a régi nádazó marka, alkarja tele van lyukakkal, sérülésekkel. De még a lábát is tönkreteheti. Vannak aztán nem hivatásos nádazók is, akik alkalomszerűen, visszamunkában foglalkoznak a nádazással. A munkát méterre vállalják, vagy hat-nyolc Ft. órabérben dolgoznak a nád mineműsége szerint. A nádat a Szárazérről hordják, a Szentesi Ármentesítő Társulat vagy a Nádgazdaság adja ki résziben levágásra („részibe vágják"). Magánszemélyeknek is van egészen jelentéktelen csatorna-része és nádasa. A bemondások szerint régebben majd mindenkinek volt négyszáz négyszögöl nádasa, ahonnan negyven-ötven kévét tudott vágni. 1956-ban hat Ft. volt kévéje. Általában télen vágják a nádat, kendervágóval. A nádazáshoz szükséges nádat kévékben (trstina) tartják az udvaron. Mielőtt nádazáshoz kezdenének, a nádat a szükségletnek megfelelő 40—60—70 cm hosszú darabokra vágja fejszével a ház gazdája, és ezt a vágott nádat dróttal vagy kenderrel csomókban összeköti. Mindez a megrendelő dolga, a nádazó már csak a kész anyaggal dolgozik. A nádazó szerszámai: két verő, az egyik 4 fogas (a goromba), a másik 7 fogas (a finomító) verő, két tű (szúró), ezek 70 centiméteres fa- vagy vastűk, 5 kilós sulok, amivel a nád alsó szélét veri, ahol nincs cserép, 1 db 7—8 méter hosszú létra, egy db 5 méter hosszú kampós létra (tető-létra). A verőket a nádazó maga csinálja akác- vagy tölgyfából. A nádazó először átvizsgálja a nádtetőt, ha csuszamlós, laza a tető, két sor dróttal levarrja, és csak utána veri be a nádat. A tető gerincén, ahol cserépszegés nincsen, náddal fon le: a nádkévét kisebb marokszámra megáztatja, és öt-hat centiméterre megfonja. Legérdekesebb az egész nádazásnál, ahogy az egyes nádcsomókat egymáshoz erősíti. Utána a verővel egyenes szélűre veri a nádat, majd dróttal a lécekhez erősíti. Egy hatméteres tetőben két sor drótvarrást csinál, egymástól 150 cm távolságra. 150