A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

általok, vagy itt-ott a menyasszony által beszerzett bokrétát elviszik a vőlegénynek, mellyel ennek kalapját verses köszöntőket mondva, díszítik fel; úgyszintén a vőfély számára is visznek bokrétát, melyet azonban ennek meg kell fizetnie. Ekkor a vőlegény a maga násznagyjával s a vendégekkel, miután szüleitől s rokonaitól elbúcsúzott, zeneszó mellett elmegy a mennyasszonyi házhoz mennyasszonyért, a ki miután szintén többnyire egy rövidebb versben, melyben szüleinek szeretetéért, gondoskodásáért köszönetet mond, elbúcsúzott övéitől, szintén a maga násznagyjával a miként a vőlegény a koszorús lányoktól, úgy a mennyasszony a vőfélytől vagy vőfélyektől kísérve, többnyire az egész nászk özön seggel a templomba megy. Az esketést követi mindjárt a mennyasszony avatása is, ami annakelőtte csak az esküvő utáni napon történt, a mikor is a vőfély, a fokosára akasztott kalácsot, egy marhanyelvet s egy törölközőt vitt a lelkésznek. Ez a szokás azonban teljesen megszűnt."

26 Gajdács elmondja, hogy az esküvő után a menyasszony a vőlegénnyel és násznépével a vőlegény házához megy, a menyasszony vendégei pedig a menyasszony házához. ,,A menyasszony a vőlegény házába érve, a ház küszöbénél megáll s ugyancsak verses mondókával, melyben magát új szüleinek szeretetébe ajánlva, ígéri, hogy férjének hű neje, nekik pedig hű leányok leend, köszönt be, mire a vőlegény szülei s rokonai megölelik s megcsókolják s egy pár szóval leányuknak örömmel és szeretettel fogadják és szobájukba többnyire abba, hol az ő, előtte való napon elhozott párnái, mennyasszonyi nyoszolyára szép rendbe vannak helyezve, vezetik s a vendégek, ki ünnepélyesen, ki pedig tréfás megjegyzésekkel üdvözlik. Nemsokára azután következik az ebéd. A vendégek egyik része a szobában, a másik és többnyire a nagyobbik része a násznaggyal, és az új házaspárral a sátorban helyezkedik el." Megemlíti még Gajdács, hogy az ebédhez kanalat régebben is adtak, de késnek és villának híre sem volt, akinek volt zsebkése, azzal szedte ki a tálból a paprikást. Pohár sem volt régebben, kézről-kézre adták az üveget vagy a kancsót, és úgy ittak belőle.

27 Ebéd után a násznagy felhívására történt az adakozás, először az egyház részére, ki mennyit szánt, ezután a fejadó következett, minden fejtől egy garas a házigazda részére, majd adakozás a szakácsné számára. A menyasszonyháznál még egy adakozás történik a menyasszony örömfájára. „Ez szintén igen régi szokás, mely eredetét és nevét onnan vette, hogy a menyasszony rokonsága, mintegy annak bizonyságául, hogy ha ő el is távozott a szülői háztól s a rokonság köréből, ezzel azonban a szülők és rokonok szeretete iránta meg nem szűnt, hanem nyilvánul s nyilvánulni fog ezután is tettekben, mindjárt a menyegző napján apróbb-nagyobb ajándékokat adtak össze, s azt egy zöld gallyra aggatva, vitték el neki. Most azonban a zöld ág elmarad, miután most már nem más tárgyakat, hanem egyszerűen pénzt ajándékoznak a menyasszonynak s ezt az ő násznagyja kendővel letakart tányéron és pedig a nászközönség s zene kísérete mellett viszi a vőlegényes házhoz s a menyasszonynak, kit ottan időközben bekontyoltak már, egész ünnepélyességgel verses mondóka kíséretében átadja. A menyasszony az örömkalácsból, almából s dióból, mit örömfájával a szülői háztól hoztak, sorra kínálja a vendégeket. A bekontyolás után azelőtt nagyban divatozott úgynevezett menyasszonyi tánc, a mikor is a ki a menyasszonynyal tánczolni akart, az az asztalon e czélra kitett tányérba a menyasszony számára tetszése szerint dobott egynéhány krajczárt, miután ez gyakran túlhajtással járt, úgyannyira, hogy nem egy mennyasszony, ha tán nem is áldozata de legalább is betege lett ennek, ma már itt-ott egészen elmarad, vagy ahol még e régi szokáshoz ragaszkodnak, sokkal rövidebbre alig egy pár fordulóra szorítkozik."

28 A menyasszony bekontyolását asszonyrokonai az esküvő délutánján végezték. „... szintén több, régi keletű formalitásokkal... így első sorban, hogy a férfiakat elzavarják onnan s csak a vőlegény meg a vőfély van jelen, ez utóbbi, mint olyan, a kinek tisztéhez tartozik a menyasszony fejéről a koszorút óvatosan levenni, mit tréfás mondások között végez, a menyasszony haját kibontani s a kontyhoz használni szokott rézkapcsot ismét a mennyasszony hajába tűzni; ezt pedig nem ingyen teszi, hanem kap ezért a menyasszonytól egy14