A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Koppány János: Tótkomlósi gyermekjátékok sárral, földdel

A kész kukucskát jobb tenyerükre úgy csúsztatják, hogy a nyílása felül legyen. Felállnak. A lyukba beleköpnek (zapVuju), és az alábbi mondókák valamelyikét mondják : Kukucka kuka. Vrba sa puká. Janik sa zeni, Na bjelom koni, puk! Kukucka Dorka, Knazova djovka, Ak ne puknes hodim ta do stuni. do blata. (Kakuk kakukkol. Fűzfa pattan. Jankó nősül, Fehér lovon, puk!) (Kukucska Dorka, Papnak a lánya, Ha nem pukkansz, bedoblak a kútba, a sárba.) Ku kuk málé, száz pipáié, Hu baba ku ku kuk. A mondóka utolsó szótagjára a tenyerükön levő kukucskát felemelik, és a nyitott lyukkal lefelé fordítva a sima pallóhoz, járdához csapják. A kukucska nagyot pukkan, mivel a lyukba beszorult levegő a csapódásnál kinyomja a fenekét. Ha a dobás rosszul sikerül, akkor csak a sár csapódó hangja hallatszik. Ez kudarcot jelent. Annál nagyobb a siker, minél nagyobbat pukkan a földhöz csapott kukucska. Különféle alakú kukucskák Kukucky rőznych tvarov Verschieden geformte kukucka 123