A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

Zoberajt'é sa do kostola seci lebo zvonja. pohabte sa zebi ani edna ne os tála! Ne bo bude bjeda! Oda küldte őket, ahová ő akarta. Ha vízbe, akkor vízbe, ha tűzbe, akkor tűzbe. Vagy az érbe hajtotta őket, vagy az ér partján tüzet rakott, és oda köllött nekik bemenni. De sivalkodtak nagyon a patkányok." A házat ért tűzvésszel kapcsolatban is élt hiedelem a komlóliak körében. Gólyát nem szabad agyonütni, mert megég a ház. — Más helyen már említettük, hogy a villám gyújtotta tüzet hitük szerint csak tejjel lehet eloltani. Mesterkedés A házimunkák közül csak a mosással és a fonásszövéssel kapcsolatban találtunk hiedelmeket. Keddi napon nem jó mosni, mert akkor vész lesz a házon. Csütörtöki nap a legjobb mosni. Ruhát nem jó két karácsony és vízkereszt között mosni. Bent még szabad volt teríteni, de kint az udvaron nem, mert azt mondták : „ez is kiterítette valaminek a borit, valami tehén vagy valami jószág elhull." A fonásszövéshez viszonylag kevés hiedelem kapcsolódik. A kendert, a fonás tárgyát mágikus eljárással is igyekeztek megfelelőbbé tenni. Karácsony estére tésztát nyújtottak, szép vékonyra és hosszúra nyújtották, mint a nudli, olyan volt, csak vékonyabb és hosszabb (plzik). Ezt mákosán vagy juhtúróval ették. Ezt azért csinálták, hogy jó magas és vékony legyen a kender. A kendermunka hiedelmei zömükben a fonáshoz, mégpedig a fonóházhoz fűződtek. ,,Hogy a legények eljöjjenek a fonóházba, azért babonáztunk. A porta előtt söpörtünk: az egyik végitől is a kapuig, a másik végétől is a kapuig, és mikor már összeértünk, akkor becsaptuk egy kicsit a port, hogy bejöjjenek a legények. Amikor beértünk a söpréssel a folyosóra, akkor az egyik lány meztelen seggel ráült a söprűre, a másik meg a söprűt behúzta a házba, a szoba közepire. Aztán a leány kiszaladt, és kinézett akiskapun, mondogatva: moja pica preseckich"') „A kémény alatt a meztelen seggéhez verte a söprűt, és kiabálta : Seci celahíci pote sem na priatke! Aztán a lába közé vette a seprűt és úgy szaladgált a szobában, hogy mindenüvé jöjjenek a fiúk. Minden legény ide jöjjön a fonóba — mondogatta." A lányok igyekeztek más fonóházakból is a maguk fonóházába csábítani a legényeket. „A másik fonóház katlanjából loptunk pömyét meg mosogatórongyot. Abba a mosogatórongyba szedtük a pörnyét. A mi fonókánkba hoztuk, és háromszor küszöb alá ástuk. Akkor onnant is a mi fonókánkba gyüttek a legények." A szövéssel kapcsolatban csak egy hagyományos ételre emlékeznek a komlósiak, de hogy mi volt ennek a célja, azt nem tudták pontosan. „Mikor a szövés befejeződött, akkor prazenicát (rántottát) csináltunk, talán hálából, hogy kész lettünk a szövéssel." * A fentiekben igyekeztünk — ha a rendelkezésünkre álló hely következtében vázlatosan is — áttekinteni a komlósiak hitvilágát. Természetesen roppant csábító lenne a komlósi néphitet összehasonlító elemzésnek vetni alá. Mit és hogyan őrzött meg az idegen környezetbe került szlovákság magával hozott eredeti néphit-anyagából, mit és hogyan vett át attól az etnikumtól, amelynek a szomszédságába került. Ezeknek a kérdéseknek a megvilágításaéppen olyan fontos lenne, mint annak a tisztázása, vajon mit és hogyan adott át a szlovákság annak a magyar etnikumnak, amely Komlós szomszédságában él. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása elmélyült összehasonlító vizsgálatokat igényel, amelyeknek 113