A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

Gajdács már így ír: „A kereszteléseknél azelőtt divatozott szokások nagy változáson mentek által. Az ilyen családi ünnepély azelőtt sok formalitással volt összekötve. Ugyanis annakelőtte sok, úgynevezett lógós komát és komaasszonyt hívtak össze. Akadt olyan gyermekágyas asszony is, a kinek a jó Isten tudja, hány néven nevezett 15—20 komája s komaszszonya is volt. A keresztapán s keresztanyán kívül volt egy-két úgynevezett legény (za deckiho) s egy-két úgynevezett hajadon (za diovku) s azután a lógósoknak végtelen sora, kik a keresztelés alkalmával mindnyájan elmentek a templomba s a keresztelési lakomán mindnyájan részt vettek. —- Régibb időben kereszteléskor a bábák rendesen vittek a templomba egy kis pálinkát is s a torony alatt az egybegyűlt komaasszonyokkal hörpentgettek belőle. Ma azonban az teljesen kiment a divatból, valamint a sok koma s komaasszony hivogatása is, akiknek helyét ma csak egy keresztapa s egy keresztanya pótolja. Ez utóbbi viszi a gyermeket keresztvízre, vele megy a bábaasszony s ha a keresztszülők nem egyúttal házastársak is, a keresztapának neje vagy valami hozzátartozó nőrokona. Azonban a keresztelési lakomán, mely rendesen a keresztelési nap délutánján két órakor tartatik, még ma is többen, nemcsak a legközelebbi rokonok, hanem a közelebbi szomszédok is részt vesznek, akiket odahívni a bábaasszony kötelessége."

15 „Az egyházkelő asszony avatása ma szintén sokkal kevesebb alakiságokkal jár, mint annakelőtte. Ma az egyházkelő asszonyt csakis a bába és a gyermek keresztanyja kíséri el a templomba s az avatási lakoma manapság teljesen megszűnt."

16 Povázsay Mátyás és felesége szerint az ő fiatal korukban a szülőágyat lepedővel a padlásig elrekesztették. A kisgyerekre csak egy hét múlva adták rá az inget. Kezére madzagot kötöttek, hogy szemmel meg ne verjék. A madzagon pénz is volt. Az érmét kifúrták s rákötötték a madzagra. Az újszülöttet egy hét múlva vitték megkereszteltetni. Keresztapának az apa barátját, keresztanyának az anya barátnőjét hívták. A keresztelésre csak a keresztanya és a bába ment el. Amikor a templomból mentek hazafelé, a keresztanya pénzt dugott a pólyába. A keresztelés után ebéd volt, s erre a legközelebbi rokonokat is meghívták. Ilyenkor mondták: „megyünk na krsfenia." Ebéd után a bábaasszony imádkozott, aztán tányért tett az asztalra és pénzt kért. Povázsayék első gyermekének keresztelőjében a bábaasszony 60 forintot szedett össze. A pénzen egy borjút vettek. Özvegy Karasz Ádámné Kergyó Erzsébet 78 éves volt zsellérasszony menyecske korában, ha a másállapotos asszony valami ijesztőt látott, a hüvelykujjával elhúzta a szoknyáját a jobb oldalon, hogy a gyereken ne maradjon jegy. Hogy könnyebben szüljön, a szülés előtti napokban olyan vizet ivott, amibe a fehér liliom sárga virágporát áztatták. Az asszony csak akkor feküdt le, amikor már érezte a fájdalmakat. Akkor hívták a bábaasszonyt, az felvetette az ágyat, a szalmára rongypokrócot terített és arra fektette a szülő asszonyt. A szülés után, amikor az asszonyt és a gyereket már megfürdették, készítették a.plachtá-t. Lepedőkből varrták össze, és elkerítették vele az ágyat. Amikor látogatók jöttek, azok félrehúzták a plachtá-t, és úgy nézték meg a kisgyereket. Az újszülöttet, illetve a szülő asszonyt főleg az asszony rokonai látogatták. Aki az újszülöttet megnézte, háromszor ráköpött. Ha a kisgyerek nem akart aludni, sokat sírt, akkor elmentek azért az asszonyért, aki „értett hozzá", aki megnézte. Mikor eljött, a szájából vizet engedett a kezére, és visszakézből megmosta a kisgyerek arcát, majd alsószoknyájával (pendelyével) ismét visszakézből megtörülte. A vízből a gyermek szájába köpött egy kortynyit. Azt tartották akkoriban, hogy ha valaki jó erősen ránézett a kisgyerekre, és azután hirtelen a földre tekintett, a gyerek megbetegedett és meg is halt. Ha a kisgyerek megbetegedett, és se a kezét, se a lábát nem mozgatta, nem szopott, azt mondogatták, hogy szemmel verték. Ilyenkor többen Bindri Gyulánéhoz vitték, aki akkoriban 50—60 év körüli asszony lehetett, s az adott valamilyen vizet, azzal kellett a gyereket megmosni, és utána az apja piszkos gatyájába csavarva lefektetni. így aludt el a gyerek, s amikor felébredt, már semmi baja sem volt, szopott és nevetett. Karasz Ádámné Ádám nevű fiával háromszor volt 10