A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

Himlő. „Vót nekem egyszer öt darab kismalacom. Olyan betegségük volt, hogy amikor esett az eső és kint voltak, akkor úgy itták mindig azt az esővizet. Én tiltottam őket ettől a víztől, de az még annál rosszabb volt. Utoljára már nem tiltottam. Nagyon lázasak voltak, azért ittak. Aztán elmúlt a lázuk, kiheverték." — „Ha himlős, legjobb lencsét főzni, úgy elkészíteni, ahogy magunknak szoktuk, és azzal párszor jól megetetni. Akkor az a himlő eltűnik. Féreg. Ha féreg esett a disznóba, arra is ráolvasnak. Szuda Mátyás bácsi ezt a szöveget használta : táto svina je Karkus Jánosova seikavá svinka, bez znamenja, má pundrov v zanici. devef, osem, sédem, sest', pet, sfiri, tri, dve, ani jedon, amen. Természetesen a tulajdonos neve, valamint a disznó leírása a beteg jószágnak megfelelően mindig változott. Guga, (guca). „A disznón volt olyan csomó, erre is olvastak. Ha himlős volt, ez után szokott visszamaradni a guga." Többféle hiedelmet ismertek a komlósiak a disznó hizlalásával kapcsolatban is. „Amikor valaki disznót, vagy malacot vett, akkor üres liszteszsákot terített az ajtóba keresztbe, hogy azon mennyének be. Akkor jó hízók lettek belőlük. Ha a disznó ezek után sem hízott, akkor megfüstölték és megmosták." „Vágjak három férfi hajából, meg a saját hajamból, meg vegyek ezerjófüvet. Kilenc kukoricacsutkát tűzbe tenni, és arra a parázsra tenni a hajakat és a füvet, és azzal megfüstölni. Utána a parazsat vízbe dobni, és azzal a vízzel a disznókat leönteni." A nősténydisznó hizlalásakor, ha nincs kimiskárolva, (miskovat') különböző eljárásokkal igyekeznek elérni, hogy ne búgjon. „Ha nem akarjuk kivágatni, akkor, hogy ne rüheljen, azt a vizet, amibe a levágott tyúkot leforráztuk, a disznónak attuk. Korpára öntöttük a vizet, úgy attuk oda." Amikor a disznó rühel (svina sa búka), és nem akarják felrüheltetni, mert hizlalni akarják, akkor jó nagy sörétet dugnak a zanicájába, mert az belecsúszik a méhbe." — „Napraforgószárral fűtünk. Azt a napraforgó-pernyét, de tiszta napraforgó pernyét, azt attuk neki. Akkor se búgott a disznó." Hiedelmek fűződnek a disznóöléshez is, nevezetesen az ölés napjához. „Újholdkor nem jó disznót vágni, mert férges lesz a szalonnája és a húsa." — Disznót újholdkor nem vágnak, csak amikor egynegyed eltelt, mert akkor már nem olyan romló a szalonnája. — „Ha a hold új, akkor nem jó levágni a disznót, mert akkor a hús, vagy a szalonna kukacos lesz. Én mindig mikor telihold volt, akkor öltem disznót." — „A hold utolsó negyedében kell a hízót vágni, mert legtöbbször megesik az, hogyha az újhold első negyedébe vágnak, akkor kukacos a szalonna meg a füstölt hús, meg a kolbász is." Az aprójószággal kapcsolatos hiedelmek Az aprójószág jelentős szerepet játszik a komlósiak gazdálkodásában. S természetes, hogy köréje, amelynek nevelésével a hiedelmek iránt fogékonyabb asszonyok foglalkoznak, gazdag hiedelemkör tapad. A hiedelmek a baromfi hasznának biztosítására, pl. tojáshozam növelésére, kiscsibék nevelésére, tyúkok megóvására vonatkoznak. A tojással kapcsolatos mágikus cselekmények döntő többsége a nagy tojáshozamra irányul. Ezek egy része tilalom. Pl. nem szabad Luca napján fonni, mert befonják a tyúkok 106