A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Bakay Kornél–Kiszely István: Újabb adatok Békés megye honfoglaláskori történetéhez

Életkormeghatározás: Az életkor meghatározásokat a rendelkezésünkre álló morfológiai jellegek alapján végeztük el. Életkormeghatározó adataink: a koponyavarratok elcsontosodási rendje a külső felszínen éppúgy, mint a belső felszínen. Itt Vallois sémáit vettük alapul. A fogak abraziósfoka. Először megvizsgáltuk az egyes fogak kopásfokát, majd ezekből átlagot számolva Körber, illetve Geraszimov táblázatai alapján állapítottuk meg az életkorát. Gyermekeknél a fogak kibúvási rendjét vettük alapul, Balogh beosztása alapján. Jó életmeghatározó adatok Todd—Lyon, illetve Hansen, majd Nemeskéri—Harsányi—Acsádi humerus és femur proximális epiphyseinek az erővonal — alakulása, valamint a szeméremcsont faciès symphysialis-ának alak-, illetve felszín változásai. Nem meghatározás: A csontváz összes nemmeghatározó ismérveit vettük tekintetbe, elsősorban a koponya általános alakját, glabella fejlettségét, homloki és falcsonti dudorok fejlettségét, csecsnyúlvány nagyságát, lineae nuchaek erősségét, állkapocság szögét, állkapocstest vastagságát, a felkar- és combcsont fejének nagyságát, a hosszúcsontok izomtapadási felszíneit, medence nagy-bevágását, stb. Az életbeni termet kiszámításához nőknél Bach, férfiaknál Breitinger táblázatait használtuk, valamint kontrollként Pearson-Wolanski monorrammját. A valóságos életbeni termet végső megállapításához az egyes részadatokból külön-külön kiszámítottuk a hosszúcsontokból adódó termetet, majd ezeknek arithmetikai átlagát vettük. E módszerrel egyes esetekben egyúttal fontos felvilágosításokat kaptunk az illető típusbeli hovatartozására is. A hat szelvénnyel és három árokkal végrehajtott ásatás természetesen nem eredmé~ nyezhette a megmaradt temető teljes feltárását. Minden bizonnyal a sértetlen sírok a Fülöp tanya kertjében húzódtak. A homokhordók elbeszélése alapján joggal feltehetjük, hogy a jelenlegi bánya és a műút közötti magaslaton is sírok vannak. Az egyik szelvény sarkába

11 egy helyre hordott koponyákat találtunk, amelyek ugyancsak a temető egykori nagyobb sírszámára mutatnak. Felesleges erőfeszítés lenne e kevés adatból történeti értékelést konstruálni vagy tipológiai összevetésekkel bőségesen indokolni, miért keltezhetjük a jellemzett sírokat a X—

XI. századra. A mellékletek semmi különös sajátosságot nem mutatnak, a temető belső rendjére sem lehet következtetni. Az értékelhető adatok a temetkezési szokásra és az antropológiai anyagra korlátozódnak. A gerendási 1. sír lovas temetkezése megerősíteni látszik azt a feltevést, hogy ennél a temetkezési formánál a lenyúzott lóbőrt összehajtogatták.

8 Nem hallgatható el azonban E. A. Halikova véleménye,

9 aki szerint az elhunyt sírgödörbe tétele után földet szórtak a holttestre, s csak ezután helyezték a sírba a ló maradványait. Az bizonyos, hogy ez a temetkezési forma a köznépi magyar temetőkben nagyon elterjedt és Békés megyében is gyakori.

10 Függelék Végezetül rövid összefoglalásban a gerendási honfoglaláskori lócsont leletekre vonatkozó megállapítások: A sírban talált csontok: Koponya az alsó állkapoccsal és nyelvcsonttal. Végtagcsontok: elülső és hátulsó lábközépcsontok (harmadik, második és negyedik lábközépcsontok), csüdcsontok, pártacsontok, patacsontok, lábtőcsontok, egyenlítő csontok, nyírcsontok. A felsorolásból is látható, hogy a négy végtagnak a csontjai az elülső és hátulsó lábköztől lefelé hiánytalanul megvannak. A csontok állapota: A csontok erősen porózusak, törékenyek. A koponya sérült, agyi része letörve, a falcsontok hiányoznak, a fogak kihullottak. Restaurálható. A végtagcsontok épek. 95