A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Bakay Kornél–Kiszely István: Újabb adatok Békés megye honfoglaláskori történetéhez

s e mögött sekély mélységben másodlagos helyzetben sírnyomokat (embercsontokat, lócsontokat és leleteket) találtunk. A régészeti leletek között vas kengyel fül-része, tegezvasalások darabjai és egyéb vastöredékek voltak (X. tábla, középen). Az észak-déli irányú kutató árkokról és a szelvényekről a helyszínrajz szolgáltat adatokat. A leletmentő ásatás öt sírt eredményezett. 1. sír. A homokbánya termelési szintjétől 25 cm-rel mélyebben tűnt elő a lekerekített sarkú téglalap alakú sírfolt éles kontúrja (II. tábla). A sírgödör eredeti mélysége 80—100 cm lehetett. A sírgödör tájolása: Ny—

К (295°). A sírgödör hossztengelye 220cm, a sírfenék szélessége 48 cm. A sírfenéktől 22 cm-rel magasabban azonban a kifelé hajló gödör szélessége 60 cm volt. Eredetileg a gödör szélessége a felszínnél 120—130 cm lehetett, amit az egyik kengyel (IX. tábla) helyzete is bizonyít. A törött kengyel a sírfenéktől 42 cm-rel magasabban feküdt, és a talpa külső széle 3,2 cm-rel volt kintebb a fenéktől 22 cm-rel feljebb mért sírszélességtől. A 30 év körüli férfi kitűnő megtartású csontváza kismérvű állati bolygatástól eltekintve sértetlen volt. Az állati turkálás a kézcsontokat és a jobb lábfej csontjait mozdította el eredeti helyéről. A koponya a bal oldalán fekszik, az állkapocs leesett. Szemfedőnek nyoma nincs. A bal alkart a medencére hajlították, a kézfej a szeméremív felé fordult, a jobb alkar egyenesen kinyújtott. A bal lábszár térdízülete alatt — láthatólag töréstől eredő — forradás van. A csontváz hossza 150 cm. A sír keleti végében a lábszárakra úgy helyezték rá a megnyúzott ló maradványait a szokásos lábcsontokkal és koponyával, hogy a lókoponya a férfi koponyája felé nézett, a ló mellső lábai pedig szorosan a lókoponya mellett helyezkedtek el. A bal mellső láb kifordult, így patával felfelé állt, a két hátsó láb a lókoponya jobb oldalánál keresztezve egymást, s patával ugyancsak felfelé állt (II, IV. tábla). A jobb mellső pata alsó széle a sírfenéktől 19 cm-rel, a bal mellső pata alsó széle 22,5 cm-rel, a jobb hátsó pata 14 cm-rel, a bal hátsó pata 14,5 cm-rel volt magasabban, mint a lókoponya alsó állkapcsa amely a sírfenéktől 15 cm-rel volt feljebb. Az összehajtogatott lóbőr eredeti vastagsága tehát — a 15—30 cm-es mai vastagságot figyelembe véve — körülbelül 30 cm lehetett. A lókoponya bal szemürege mellett a homlokon 6,3X3 cm-es olvális lyuk tátong, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a lovat valamiféle tompa tárggyal csapták fejbe, méghozzá többször, mivel a homlokcsonton több csapástól eredő szilánkolódás látható. A törött lyukba nyúlik bele a 17 cm magas, 12 cm széles vas kengyel (IX. tábla), amely igen gyenge állapotban maradt ránk, a restaurálás során azonban sikerült megmenteni.

7 A másik kengyel töredéke (IX. tábla) — nyilván a földmunkálatok során sérült meg — az előbbitől 7,5 cm-rel magasabban feküdt, a két kengyel füle közötti távolság 35 cm. Temetéskor a lószerszámot levették a lóról, mert az egyszerű vas csikózabla (IX. tábla) közvetlenül az egészben maradt vas kengyelre került. A zablakarikák átmérője 6,4 cm, a csuklós szájvasak hossza 10,1 cm, illetőleg 8,8 cm, tehát asszimetrikus. Úgy látszik, hogy a bőrkantár a zabiával együtt a nyeregről csúszott le bal felé, a baloldali kengyelre. A férfi koponyájának bal csecsnyúlványánál, tehát a koponya alatt egyszerű, nyitott bronz hajkarikát találtunk, nyitott végével nyugat felé fordulva (X. tábla). A bal kulcscsont és a lapocka között, hegyével felfelé álló 6,8 cm hosszúságú vas nyílhegyet leltünk (X. tábla), amely első pillanatra belőtt nyílnak látszik. Mivel azonban az első borda, amely felett volt a nyílcsúcs tövise, nem sérült meg, továbbá a bal váll alatt ujjperec is volt, a lábvégnél pedig rágcsáló csontok hevertek, biztos, hogy ezt a nyílhegyet állati bolygatás mozdította el eredeti helyéről. Eredetileg ugyanis a bal kézfej és a combcsont között voltak a nyilak. A bal kézfej belső oldalán, a combcsonton 9,2 cm hosszú, 2,1 cm széles vas nyílhegy feküdt, hegyével a térd felé fordulva. A nyílvessző eredeti hosszúsága — az in situ talált nyílhegy iránya alapján — maximum 69 cm lehetett. A nyílvesszőt eredetileg a bal karra helyezték, a hüvelyk és a mutatóujj közé (X. tábla). A bal szeméremívhez tapadva, a bal combcsontfejen volt a harmadik nyílhegy (X. tábla), amely hegyével ugyancsak a térd felé nézett. A deltoid-alakú vas nyílhegy tüskéje megcsonkult. Textil-, bőr- vagy famaradványokat nem észleltünk. 66