A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)
Maráz Borbála: La Tene-kori magányos sírok és kistemetők a Dél-Alföldről
69 J. Filip, i. m. 478. 70 A. Vulpe — V. Càpitanu, Une tombe isolée de l'époque du Latène a Räcatäu. Apulum IX. 1971. 155—164. 71 /. Filip, i. m. 510. 72 Caesar, Bellum Gallicum VI. 6.: „Caesar ... aedificia vicosque incedit, magno pecoris atque hominum numero potitur."; VII. 14.: „pabulum secari non posse; necessario dispersos hostes ex aedificiis petére, vicos atque aedificia incendi oportere"; VIII. 5.: „calamiotate ceterorum docti Carnutes desertis vicis oppidisque, quae tolerandae hiemis causa constitutis repente exiguis ad necessitatem aedificiis incolebant". 73 Caesar, Bellum Gallicum VI. 22.: „neque quisquam agri modum certum aut fines habet proprios, sed magistratus ac principes in annos singulos gentibus cognationibusque hominum quique una coierunt, quantum et quo loco visum est agri adtribuunt atque anno post alio transire cogunt." 74 Tacitus, Germania 16.: „Nullás Germanorum populis urbes habitari satis notum est, ne páti quidem inter se iunctas sedes. colunt discreti ac diversi, ut fons, ut campus, ut nemus piacúit, vicos locant non in nostrum morém conexis et cohaerentibus aedificiis : suam quisque domum spatio circumdat, sive adversus casus ignis remedium sive inscientia aedificandi." 75 Appianos, Illyrica 22. : „ôXcbât/a ôè èaxiv f] naióvcov xoù гтарципо èÇ 'Iocnoôcov kni Aagôavovcr xod ôv TióXeia órxovv oi ITaiovea ôiâe, àV.' àyooba rj xcbpxa хоста oryyéveiav." 76 Zalotay E., Csongrád vármegye őskori települése. Dolg. VIII. 1932. 97. és Kovalovszki /., Régészeti adatok Szentes környékének település történetéhez. Rég. Füz. 5. 1957. 53. 77 Arch. Ért. 1897. 450., Hunyady I., Rég. Füz. 2. 1957. 132. és Kovalovszki /., Rég. Füz. 5. 1957. 53. — Csongrádon is és Szentes-Donáton (a Kórógy partján) őskori földváron belül kerültek elő szórványos kelta leletek. Minden valószínűség szerint nem La Tène-kori oppidumról van szó, hanem arról, hogy a már korábban létesült földvárat a kelták is használatba vették. Ez érthető is, hiszen mindkét lelőhelyet földrajzilag is fontos területen találjuk: nyilvánvalóan fontos ellenőrző szerepük lehetett a Tisza—Körös-torkolatnál. Erre utal az a tény is, hogy pl. az előkelőek rétegét jellemző bronz női övláncokat és üvegkarkötőket is Mártély—Szentes—Szolnok körzetéből ismerjük az Alföldön. 78 Goldman Gy., Késő La Tène-kori telep Csongrádon. MFMÉ 1972. (Kézirat). 79 Csalog /., Rég. Füz. 11. 1959. 22. 80 Párducz M., Ásatás Ószentivánon. Dolg. XVII. 1941. 175. — Ásatási jelentése említi a kelta cserepeket. A LT-anyag az Ószentiván VIII. publikációjában {Banner J.—Párducz M., Újabb adatok Dél-Magyarország újabb kőkorához. Arch. Ért. 1946—1948. 19—44) nincs említve; jelenleg a szegedi egyetem Régészeti Intézetének gyűjteményében található (lelt. sz. : 9833, 10942—10946, 10957). 81 Banner J., Településtörténeti kutatások a hódmezővásárhelyi Fehértó partján. Dolg. XIX. 1943. 195—201. és Párducz M., Szkítakori telep a hódmezővásárhelyi Fehértó partján. Arch. Ért. 1944—1945. 62—80. 82 Az adatok felhasználásának engedélyezéséért Bálint Csanádnak tartozom köszönettel. 83 J. Filip, i. m. Abb. 1. a jelentősebb kelta lelőhelyek közül a Dél-Alföldről csak hármat említ meg. 84 Békéssámson—Erdőháti halom, Gyoma—Egei halom, Orosháza—Gyopáros. 59
