A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Maráz Borbála: La Tene-kori magányos sírok és kistemetők a Dél-Alföldről

— már valamivel későbbi időre tehető. Hunyady Ilona e típust a LT C

2

—D-re jellemző formának tartja.

24 A battonyai tál korai időkre való datálását támasztják alá a vele együtt előkerült hét- és nyolctagú hólyagos lábperecek is, bár ezen ékszertípus keltezésében az egyes vélemények erősen eltérnek egymástól, s az újabban perdöntőnek elfogadott isthmosi lábperecpárt is egyesek az i. e. IV. századra,

25 mások az i. e. III. század első felére (280 körüli időre)

26 helyezik. A Kárpát-medencei hat- és kilenctagú hólyagos bokaperecek kísérő leletei a LT С periódus kezdetére utalnak : Gyomán

27 korongos torques, babos karperecek és LT C-típusú bronzfibulák; Rábatamásin

28 rozettás díszű bronzfibula; Badacsonyban 29 kúpos végű bronz nyakperec; Keszthely—Csórégödörnél

30 pedig madárfejes típusú vasfibula kísérte. Szlovákiában

31 és Csehországban

32 szintén LT С jellegű leletekkel találták; a legfőbb elterjedési területen (Rajnavidék és Bajorország) is ugyanilyenek a kísérőleletei. Csak míg Reinecke és Déchelette a manchingi temetőt, ahol a 7—9 tagú hólyagos lábperecek mellett bronz övláncokat és üvegkarkötőket találunk, a LT С illetve a LT II. periódusra (i. e. 300—100),

33 Reitinger a Braunau-osternbergi példányt hasonló kísérőleletekkel — Krämer nyomán — a LT B

2-re datálja.

34 Ugyancsak a LT В második felére való keltezést fogadja el Viollier,

35 Jahn

36 és a svájci leletekre vonatkozóan Trümpler

37 is. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy ezen ékszertípus már a LT B-ben kialakult, s a LT С ideje alatt is használatban maradt (kísérőleletei legalábbis ezt mutatják). Kialakulási területéről, a délbajor-Dunamedencéből — ahol elterjedési centruma is található

38 —• került a kirajzó kelta népcsoportokkal a Kárpát-medencébe, amit a korongos torquesek elterjedési térképe is megerősít.

39 Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a Kárpát-medencei korai kelta leletanyagot igen erős szálak fűzik a bajorországi és Rajnavidéki kelta temetőkhöz. Valószínűleg az erről a vidékről kiinduló kelta népcsoportok telepedtek meg a DélAlföld területén is, s ideérkezésük az i. e. III. század kezdeténél nem korábbra, a III. század első felére tehető. Ez jelenti nálunk a LT С periódus kezdetét, az egyik legkorábbi kelta betelepülés régészeti hagyatékát. Ennek értelmében a battonyai temetkezés a LT С első felére datálható. A földeáki sírt Hunyady Ilona nyomán a LT D periódusra keltezzük, aki a leletegyüttes kerámiaanyagának egy részét a LT С alatt is használatban levő típusok közé sorolta, de a sávos díszítésű urnákat kizárólag a LT D-re jellemző formának tartja.

40 Ezt a datálást támasztják alá ez utóbbi edénytípusnak Apahidán előkerült hasonmásai is.

41 A Kiszombor В lelőhelyen előkerült magányos sírt gomboslábú vasfibulája és üreges bokaperece ugyancsak a LT С periódusra keltezi, de ezen belül pontosan datálni — véleményünk szerint — nem lehet. Ugyanis a gomboslábú fibulák Hunyady Ilona szerint a LT В (i. е. IV. század) folyamán lépnek föl, de virágkorukat a LT С alatt érik el; pontosabban a Pittioni-féle LT Ci-re datálhatok. Különféle variánsaik viszont az egész LT С alatt megtalálhatók.

42 Csehszlovákiában — Filip vizsgálatai szerint — együtt fordulnak elő az üreges-félgömbös karperecekkel, lignitkarkötőkkel és bronz övláncokkal,

43 tehát az egész LT С ideje alatt használatban levő tárgyakkal. Az üreges bronz lábperec legközelebbi párhuzamait a Gyoma—Egei halomnál feltárt temetőből ismerjük: a 19. sírban duxi típusú fibulák kíséretében, a 27. sírban pedig zsugorított csontváz bokáján találtuk.

44 Radostyánban szórványos leletek közt, LT C-korú fegyverekkel került elő.

45 Ugyanilyen, de teljesen ép, kéttagú, csuklós tüskés szerkezettel kapcsolódó és záródó üreges bronzkarperecet ismerünk Slany Kvicekről is, ahol nyolctagú hólyagos lábpereccel és pecsétlős végű torquessel együtt fordult elő.

46 4 49