A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)
Maráz Borbála: La Tene-kori magányos sírok és kistemetők a Dél-Alföldről
5. Mártély—Gátőrház Gazdapusztai Gyula 1958. évi leletmentéséből származóan ismerünk egy többé-kevésbé valószínűen magányos női sírt. К—Ny tájolású. Mellékletei: bronzfüggő töredéke, bronz övlánc, üveggyöngyök, kék színű üvegkarperec, 2 db bronzkarika és agyagcsupor (III— IV. tábla és 5. kép). A LT С periódus második felére, vagy az i. e. I. századra datálható. 15 6. Székkutas—Sóshalom DK—ÉNy tájolású, valószínűleg női sír. Mellékletei : sötétszürke színű tál, lignitkarkötő és négytagú hólyagos lábperec-pár, valamint bronzlánc darabjai — ez utóbbi elveszett (V. tábla). A leletek 1951-ben kerültek elő; ezt követően B. Bónis Éva végzett hitelesítő ásatást a lelőhelyen, melynek eredményeképpen bebizonyosodott, hogy magányos sírról van szó. Kronológiailag a sír a LT D periódusra tehető. 16 7. Szeghalom—Halaspuszta A szeghalmi ÁG. halaspusztai (II. ker.) üzemegységétől nyugatra 2—300 m-re, a Szeghalomról Debrecen felé vezető műút déli oldalán, a 77. km-kő táján egy nagyjából háromszög alakú kis szigetszerű kiemelkedés van. Ezt ÉK—DNy-ról a Berettyó egykori, holt medre szegélyezi, melynek meredek partján 1954-ben téglaégető gödör ásása közben került elő két csontvázas sír. A helyszíni szemlét végző Asztalos György restaurátor jelentése, 17 valamint a szemtanúk elbeszélése alapján tudunk a lelőkörülményekről. Később az egyik gödör fala beomlott, s ekkor került elő két vagy három újabb sír, melyek anyaga elkallódott. Időközben az első két sír mellékletei is elvesztek, így mindössze annyit tudunk, hogy az előkerült 4—5 kelta sír tájolása nagyjából К—Ny irányú volt, és mindegyik csonvázas rítusú volt. Közülük két sírban találtak összehajtogatott vaskardot és edényt. A lelet hitelesítésére 1972. nyarán Békés megye Régészeti Topográfiájának keretében hitelesítő ásatást végeztünk a lelőhelyen, de újabb kelta sírokat már nem találtunk, bár az egész (mindössze 50—70 m széles és 100—120 m hosszú) szigetet kutatóárkokkal átkutattuk. Ezek alapján a lelőhelyet 4—5 sírból álló kis temetőnek tekinthetjük. A leletek kronológiai helyzete A fentebb tárgyalt leleteink minden kétséget kizáróan a La Tène-korszakhoz kapcsolhatók. A battonyai lelet táljának legközelebbi párhuzamait a kishomoki, 18 a Hódmezővásárhely — solt paléi (Katona István halma) 19 és a szőregi 20 kelta temetőkben találjuk meg. Kishomokon két hamvasztásos sírból került elő középső LT vasfibulával, lándzsákkal, valamint szkíta jellegű urnával és behúzott peremű tállal együtt. A Katona István halmán talált darab (duxi típusú bronzfibulával) szintén hamvasztásos sírból származik, a szőregi példányt pedig vaskard, lándzsa, vas övlánc és középső LT sémájú vasfibula kísérte. Mindhárom temető a dél-alföldiek közt a korábbiak közé tartozik, a LT С periódusba sorolható. Ugyanezt a datálást erősíti meg a Jászberény—cserőhalmi 21 és mezőbándi 22 tál is, a Felsőzsukon előkerült darab 23 viszont — a vele együtt talált négytagú hólyagos lábperec alapján 47
