A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Maráz Borbála: La Tene-kori magányos sírok és kistemetők a Dél-Alföldről

nát ásatott." Ennek a ma is látható csatornának a két oldalán tárt fel Móra Ferenc 1928. június 11—szeptember 7. között egy 426 sírós temetőt, melynek szarmata sírjait Párducz Mihály,

6 a népvándorláskoriakat pedig Török Gyula

7 közölte. A kelta sír egyik publikációban sincs említve ; anyaga a szegedi Móra Ferenc Múzeum népvándorláskori gyűjteményében

8 és Móra kéziratos ásatási naplójában is a 394. sírként szerepel. A sírleírás Móra Ferenc 1928. augusztus 31-i feljegyzése alapján a következő: „394. sír: a sírgödör hossza 200 cm, szélessége 50 cm, mélysége 20 cm. Csontváz hossza 145 cm; fordított irányú (É-nak néz). — jobb lábfejen bronzperec töredéke — mellen kis vas. Az eke a mellékletek felső részét is leszántotta." A mellkason talált „kis vas" tulajdonképpen egy vasfibula, amelynek mindössze két

r alig felismerhető töredéke maradt meg (3. kép 2.). Azonban minden valószínűség szerint azonos azzal a vasfibulával, melyet Párducz Mihály szarmata corpusának III. kötetében az ugyanezen lelőhelyen előkerült szarmata sírok anyagával együtt, a szegedi múzeum akkori nyilvántartásának megfelelően, mint kelta szórványt közölt.

9 Formája és típusa ezen fénykép alapján határozható meg : a gomboslábú fibulák csoportjába tartozik. A jobb lábfejen talált bronztöredékekből egy igen vékony lemezből készült lábperec rekonstruálható, melyet farkasfog-szerű hornyolások díszítenek (3. kép 1.). Mérete a töredékekből nem állapítható meg. Az előbbiekben ismertetett kelta síron kívül az adott lelőhelyen több hasonló korú temetkezést nem tételezhetünk fel; ez világosan kiderül a Móra által készített helyszínrajzból és temetőtérképből : ugyanis bár a sír egész környékét feltárták, ott csak népvándorláskori sírok kerültek elő. Magányos temetkezésünk nyilvánvalóan az ugyanonnét való 22 szarmata sírral se hozható kapcsolatba, melyeket a 112. és 209. sírok Marcus Aurelius-, valamint a 119. sír Caracalla-érméi a szarmata kor egyik későbbi periódusára datálnak.

10 Mindezek alapján teljes biztonsággal magányos temetkezésnek tekinthető a Kiszombor В temető 394. sírja. 4. Kiszombor С (Nagyhalom) A fentebb leírt, ,,B" jelzésű temetőtől mintegy 300—500 m távolságra emelkedik a Nagyhalom nevű kurgán. Ennek oldalában tárt fel Móra Ferenc 1928-ban és 1930-ban 33 sírt, melyek közül 4 La Tène-kori, a többi pedig szarmata és magyar volt.

11 Az 1—13. sírok a halom D—DNy-i lejtőjén, Matuszka tanító földjén, a 14—15. számúak pedig az északi oldalon kerültek elő az 1928. évi ásatáskor. De mivel Móra a halom északi oldalán a két síron kívül mást nem talált, ezért itt abbahagyta a további munkát, s 1930. szeptember 18—20. között ismét a déli lejtőn folytatta a kutatást; ekkor tárta fel a 16—33. sírokat. 44 3. kép: Kiszombor B. 394. sír Figure 3: Kiszombor B: grave 394