A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Grin Igor: Hat délszláv népdal Battonyáról

JO VÁN ÉS JO VÁNKA Nyájat őriz Jován, ezer juhot, Jovánkára kétszáz bárány jutott. Ennyit mondott Jován szép húgának: (Hej, Jovánka) Te most bizony a szeretőm leszel, Ha rá nem állsz, tüstént fejed veszem! Fogja kardját, levágja a fejét! Halott a fej, de im szókat hallatt: (Hej, Jovánom) Ha felérsz majd a hegy tetejére, A kisbárány ezt bégeti, Jó anyád is megkérdezi: Hej, Jovánom, hol maradt Jovánkám? Azt válaszold, amit tőlem hallasz: Amint hímzett fenn a hegyen, Tűjét elvesztette, Ifjú-magát a Dunába ölte. ÉNEK SABÁC OSTROMÁRÓL Rajt"

1 ütött a német Sabác várán, Mint a gonosz, késő éji órán. Éjfél tájban átkelni a Száván! Minden alszik, senki nincs a vártán. Most vagy soha! Bizony most akarja, Hogy a várost végre elfoglalja! Vezérkari magyar tisztek vélik: Harc nélkül is, hogy Sabác elesik. Gránát robban, dörög ezer puska, Sereggel jő Sztepánovics Sztépa. Péter király írja táviratát, Orosz cárnak jelenti panaszát: „Halld meg, első Nyikoláj cár, bajom! Vérben ázik szépséges szerb honom! Küldj hát, jó cár, sürgős segítséget, Mert elestek a hü szerb vezérek, Elestek mind a lovas vitézek, Lobogói lehulltak a szerbnek, Sólymaimnak szegetten csüng szárnya, Segíts meg hát, Oroszország drága! JEGYZETEK 1 Tekintettel arra, hogy tartalmában, eredetében, sőt, formájában és nyelvében is egységes a délszlávok népköltészete (mindenekelőtt: epikus költészete), nem volna helyes külön szerb és horvát népköltészetet emlegetni. A jugoszláv népköltészet egységéről beszélve Murko a tartalmi és nyelvi azonosságot hangsúlyozza. Murko M. Tragom srpsko-hrvatske narodne epike. Zagreb, 1951. I. 10. 231