A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Grin Igor: Hat délszláv népdal Battonyáról

vagy hiányosak, vagy sokkal későbbi keletkezésűek.) Éppen ezért becses számunka az ö előadásában rögzített népének. A felvételen jól megfigyelhetők előadásmódjának sajátosságai. Előadás közben az énekmondó feszültséget igyekszik teremteni, hogy hallgatóságának figyelmét az előadott ének iránt felkeltse és ébren tartsa. Ez a feszültség csak hozzáértő közönség jelenlétekor tapasztalható. Ugyanis, amilyen nagyra értékeli a tehetséges énekes az anyagát értőket, előadását becsülni tudókat, ugyanúgy érzékenyen reagál a közömbösségre, a hozzá nem értésre. A népi énekes tehát „mérlegre teszi", értékeli az őt éneklésre felkérőket. Éppen ezért lehetséges magas művészi fokú előadás akár egyetlen hallgató (a gyűjtő) jelenléte esetén is: az előadó ilyenkor éppen úgy igyekszik, mint hajdani elődei, akik nagyobb közösség, nemegyszer az egész falu nyilvánossága előtt mutathatták be művészetüket. A feszültség jelenléte az énekes felkészültségének tanújele, s az előadás kiforrottságára, művészi színvonalára hívja fel a figyelmet. Ilyen, szerencsésnek mondható esetben érte el célját a dal gyűjtője: az énekes felszabadult, átélt interpretációt nyújtott, felmutatva a dal minden szépségét. (Az „interpretáció" a népi alkotás előadásának folyamatára nem az elsődleges értelemben veendő — sokkal inkább az „újraalkotás" jelentéséhez közelít.) Adatközlőm a tízes sorokat trocheusokban adta elő, gondosan ügyelve a cezúra megszabta, 4/6 arányra. Ehhez igazodik a lüktető, monoton dallam, (a szövegnek a dallammal szemben mindig elsőbbsége van ; több adatközlőm, mint láthattuk, dallam nélkül tanulta el a történetet.) Énekesem — saját állítása szerint — fiatal legény korában tanulta el a dalt, akkoriban többen ismerték, gyakran énekelték. Nem tudjuk biztosan, működött-e 60—70 évvel ezelőtt a faluban kimagaslaón tehetséges énekes, mert Milán bácsi nem emlékszik a dal átadójára. Példánk azonban azt látszik megerősíteni, hogy a községben mindig élénk érdeklődés kísérte a délszláv népköltészet kiemelkedő alkotásait, s hogy azok intenzív életet éltek, közszájon forogtak. Az a körülmény, a dal a felszabadulás után irodalmi szemelvényként bekerült az iskolai tananyagba, megengedhetné a folklorizáció feltételezését.

32 A következő momentumok kizárják ezt a feltételezést, s egyszersmind a battonyai délszláv néphagyomány máig élő voltát bizonyítják: 1. a népének legrégibb feljegyzése

33 is dallam nélküli, ugyanakkor a battonyai variánsnak ősi dallamvezetésű zenei kísérete van, tehát — legalább is, ami a dallamot illeti — könyvből nem tanulhatták meg; 2. a klasszikus, időmértékes előadásmód, a prozódiai szabályok gondos betartása egyértelműen a dal gyakorlatból, hallás után történt elsajátítása mellett szólnak; az írott szöveg ugyanis nem időmértékes, a trocheusok csakis énekléskor, vagy elmondáskor (kazivanje) érvényesülnek,

34 3. a sorok előtti indulatszók (ej, oj ) megléte, a zárósor megismétlése is egyértelműen a klasszikus orális hagyományok körébe utalja az alkotást. A LORD-PARRY gyűjtemény adataival történt összehasonlítás pedig azt is megmutatja, hogy Neducsin énekestől (pjevac) vette át a dalt. 5 A hat népdal szövege eredetiben és fordításban (a fordítás a szerző munkája) a következő : 15 225 1. KOSOVSKA BITKA

36 (Ej, oj) Pošetala carica Milica Ispod grada bjeloga Kruševca. S njome šeču dve mile kčeri, Vukosava i lijepa Mara, S njima jezde Vlade ta vojvoda