A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Grin Igor: Hat délszláv népdal Battonyáról

od topuza ni od bojna koplja: ti s' ne bojis na zemlji junaka; ve с ces bolan, umrijeti, Marko..." ( Testvérbátyám, jó Márkó királyfi, Senki tőled lovad el nem veszi, El nem eshetsz te hősnek karjától, Nem fenyeget kard, buzogány, kopja; Földi vitéz meg nem rémít téged; Betegség lesz veszted okozója...) A bemutatott szövegek közül rövidségével (mindössze 11 sor) és metszően gúnyos hangjával tűnik ki a törökcsúfoló. Ez a szarkasztikus, egyszersmind fölényesen derűs hang nem található meg a legrégibb dalokban, ugyanakkor nem ritka jelenség a szerb szájhagyomány újabb alkotásaiban.

15 A XVI. század utolsó évtizedeitől az általánossá váló lét- és vagyoni bizonytalanság ellensúlyozására, a török kegyetlenkedések reakciójaként népfelkelések sora robbant ki, amelyek pozitív célkitűzéseik ellenére a török hódoltsági területek délszláv lakosságát is sújtották. Ezek a mozgalmak jelentik a népköltészet öntudatos, — az ellenséget legyőzhetőnek tartó, sőt, nevetségesnek ábrázoló — új hangjának politikai-társadalmi hátterét. Az 1389. évi rigómezei csatáról szóló hősének (Kosovska bitka) még félelmetes, személytelen tömegnek, elemi csapáshoz hasonlatos erőnek mutatja a törököt. Az összecsapás csak a hősi halált hozhatja, de az áldozat nem hiábavaló. A már említett, a válogatásban nem szereplő Soko bira... kezdetű dal a megváltozott helyzetet jelzi : egyetlen szerb leány, a delija devojka tizenkét törököt küld a halálba.

16 A Kad se zeni... kezdősorú dal az eszmei fejlődés újabb fokát jelenti: a török itt már veszélytelen és nevetséges. Még saját, tyúkólhoz hasonló házban élő fajtája szemében is púpos, görbelábú csodabogár. A rendkívüli expresszivitású 11 sor erőteljes, hibátlan dikciójával — rövidsége ellenére — a battonyai délszláv népi hagyomány kiemelkedően szép darabja. Variánsával az általam ismert anyagban nem találkoztam. A Kazi, Jelo... kezdetű, újabb keletkezésű táncdalban megfogalmazott formális költői kérdés késői halvány emlékét őrzi a hajdani véres szerb-török, délszláv-török ellentéteknek. Az anya kérdése mintegy ürügyül szolgál leánya számára, hogy kedvesét lelkesen, — de hibáit sem hallgatva el — megdicsérhesse. A szöveg minden sora megismétlődik, ezáltal kap nyomatékot a leány választása. A dal felező nyolcas sorokból áll. A befejező versszak két sora belső rímeivel a hangulati fokozáson túl, indokolja a választás helyességét: a legény viszontszereti a leányt. A lendületes befejezés (kadencia), bár nem tartozik szorosan a szöveghez: sokkal inkább díszítményjellegű, hangulatosan zárja le — a szerelmi ügyekben való jártasság büszke szavaival, a zenéhez igazodó, felgyorsított ritmusban — a dalt. Adatközlőm szerint 50 évvel ezelőtt az ének faluszerte ismert volt; lakodalmak, szlávák

17 alkalmával énekelték, táncoltak rá. A Jovánról és Jovánkáról szóló pásztortörténetet versként mondta el adatközlőm, nem tudva, hogy népdalról van szó.

18 így hallotta fiatal korában, dallammal sohasem. Előadásában nem is törekedett a metrum betartására, a szöveget az élő beszéd folyamatosságával mondta szalagra.

19 Ennek oka az előadó gyakorlatlansága, de a sorok változó hossza sem kedvez az időmértékes közlési módnak : a 15 soros töredéknek mindössze 8 sora pontosan 10 szótagos, a másik hét szótagszáma 6—14 között változik. Különösen a két hosszú, 14 szótagos sor — a bugarstica jellegzetes sora ez — üt el a szöveg többi részétől. A délszláv népköltészetnek ez az ősi sorfajtája nem adekvát aha221