A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Grin Igor: Hat délszláv népdal Battonyáról

A rigómezei csatát megéneklő „Kosovska bitka" (A koszovói ütközet) с történeti népének battonyai variánsáról egy korábbi dolgozatomban már esett szó.

5 Itt most egyetlen mozzanat kedvéért térek rá vissza: a felépítésre vonatkozó megfigyeléseimről kívánok beszámolni. Az epikus dalt — amelynek tárgya a mi Mohácsunkhoz hasonlítható szerb nemzeti tragédia — igen erőteljes nyelvi megformálás jellemzi. A lenyűgözően expresszív kifejezések és képek sorozata, a múlt a jelenben: a vissza-nem-fordíthatóságot sugalló aorisztoszi formák, az állandó jelzők — méltó formai elemek az egy nemzet rabságba jutását hordozó eposzi tartalomhoz, amely a mondanivalót híven szolgáló, az alkotás drámaiságát hangsúlyozó szerkezetre épül. Vizsgáljuk meg a dal szerkezetének alakulását. (Le kell szögeznünk, hogy a délszláv epikus népköltészet hagyományainak megfelelően itt rendkívüli erejű hősök, a középkori szerb arisztokrácia valóságos képviselői és mondai alakok

6 irányítják az eseményeket, s a nemzet sorsát.) A költemény családi tematikájú versként indul :

7 a cárnő és leányai sétát tesznek Krusevác környékén. A négy sor éppen a költemény egészének alaphangjától élesen elütő, békésidilli hangulatával teljesít funkciót: a rosszat sejtő cárnő felcsattanó kérdése — („Ne idje li sa polja Kosova?) (Ne vidje li cestitoga kneza,) (Gospodara i moga, i tvoga?") („Talán bizony Koszovóról jössz most? )(Talán láttad fényes hercegünket,) (Én uramat, s te uralkodódat?") — nyomán beálló, pattanásig feszült légkörnek pozitív ellentét-párját jelenti a maga idilli derűjével. A félig megválaszolatlanul hagyott kérdés, melyet az életét mentő lovas és a meghajszolt ló látványa váltott ki, az ének igazi expozíciója; elhangzása az elkotásra jellemző, fokozatosan sűrűsödő drámai feszültség indukálódásának pillanata. A fokozás — a rossz megsejtésétől beteljesedéséig, a tragédia nyilvánvalóvá válásáig — Vladeta válaszaiban fejeződik ki. Milica kérdéseire válaszolva először Jug Bogdánnak és kilenc fiának elestéről beszél, az ő halálukat követi Milos Obilicsé, csak legvégül értesülünk Lázár herceg halálának okáról. Súlyosbítja a csapást, hogy a csatában életüket tragikusan bevégzett hősöket rokoni» családi kötelékek fűzik a cárnőhöz. Milica kérdéseinek sorrendje az egyén, a nő szempontjából rangsorolja a szereplőket, de ez a rangsor megegyezik a társadalmi hierarchiávalAz elesettek felsorolásában — a sorrendiségben — kifejeződő fokozásról mondottaknak látszólag ellentmond, hogy az első kérdés Lázárra vonatkozik. (A hadvezérnek és családfőnek szóló, megkülönböztetett figyelmet azonban egészen természetesnek kell tartanunk : a népi költő nem hagyhatta figyelmen kívül a hagyományt a történeti hűség megsértésének veszélye nélkül.) A körültekintő szerkesztés bravúrosan kerüli el a buktatót. A vajda, bár ismeri a herceg elbukásának igazi okát — Brankovics árulását, — csattanó magyarázatként és fájdalmat enyhítő megoldásként a történet végére tartogatja az igazságot. Az expozíciót követő szerkezeti rész a Jugovics testvérek (Milica öccsei) és Jug Bogdán (a cárnő édesapja) pusztulását mondja el.

8 Jellemzőnek kell tartanunk hősi haláluk leírását : Rigómező hősei közül először ők kényszerülnek befejezni a küzdelmet; a szüntelen viaskodás felemészti erejüket, egyszerűen nem tudnak tovább harcolni! Obilicsot fegyvere hagyja cserben; csakis így, fegyvertelenül végezhetnek vele a törökök.

9 A szerb sereg első emberének halála népdalunk szerint Vuk Brankovics árulásának következménye.

10 A legyőzetés szűkszavú indoklása a herceget a mitikus hősök sorába emeli, egyszerre adva a tragédia tetőpontját és megoldását.

11 Lássuk tehát, miként alakította ki az események menete a mű szerkezetét : 1. bevezetés: a harctérről menekülő lovas előrejelzi a tragédiát; 219