A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Erdélyi Zoltánné–Sisa Béla: A szarvasi szárazmalom műemléki helyreállítása

A malomtartás joga az örökváltságig Szarvason is a földesúri kiváltságok közé tartozott, de a földesúri malmok a városnak voltak bérbeadva. Ennek ellenére már az örökváltság előtt is találkozunk városi malmokkal, amelyek szintén haszonbérbe voltak adva egyes molnároknak. Az Evangélikus Egyháznak is voltak szárazmalmai, az 1847—1857-es évekről készült kimutatás szerint is három kerék lisztes malommal rendelkezett. Az örökváltsági szerződés megállapodásai a felsőbb jóváhagyások után 1846—47-ben valósulnak meg. A megváltott javakért a városnak tekintélyes összeget kellett kifizetnie.

22 A megváltott malmokat és azok jövedelmeit is a váltság kifizetésére használták fel. A malmok egy részét az Örökváltsági Pénztár kezelte, más részüket eladták helybéli molnármestereknek. Részletes malomárverési jegyzőkönyv maradt ránk 1855-ből, amikor a város — „kizárólagos, saját birtokában levő öt száraz és két kerekű szélmalmoknak"... az elárverezését hirdette meg két fordulóban. Az árverésen vásárolni kívánóknak „bánom pénzt", cautiót kellett lefizetni. Egy száraz kerék után 150 ft.-ot, egy szélmalmi kerék után 200 ft.-ot. A megvásárolt malmot két részletben kellett kifizetni. Az árverésen 23-an fizették be a bánom pénzt. Az első fordulóra 1855. február 25-én került sor a következő sorrendben: 1. Sipkovszky-féle malom. Kikiáltási ár 3250 ft. Tizenegyedik licitálásra Lusztig Mártoné maradt 4025 ft.-ért. 10. kép: Az őrlőkő beszabályozása Figure 10: Setting of the grinding stone 137