A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

T. Juhász Irén: Néhány Békés megyei avarkori leletről

annyi különbséggel, hogy kürtös végei szélesebbek és szárának vastagodása kezdetétől végig vésett díszítésű. A nyitott végek kerek átmetszetűek, 1,3 cm átmérővel. Díszítése megegyezik a Szentendrén talált ezüstkarperecek egyikével

3

: bevésett rombuszok közepén kiemelkedő pontokkal. Végei ugyanolyanok, mint az előző karperecé (I. tábla, 1. rajz: 3—4. kép). Aranyozott, bronz piperekanál. Nyele vékony, vége befelé pödrött, kanalának kezdetén, az ellapított száron két bemélyített pont van. A kanálrész kissé homorú, közepén öt lyukkal, átmérője 3,6 cm, az egész kanál hossza 14,2 cm. Az aranyozás nagyon megkopott, foltokban ismerhető fel (I. tábla, 6 .rajz : 5. kép). Hasonló piperekanál töredék ismert Orosházáról.

4 Aranyozott késnyélborítás, hosszúkás, henger alakú. Hossza: 6,8 cm, átmérője: 1,5 cm. Teljesen sima, egyik végén keskeny árkolt szalag van, feltételezhető, hogy a másik végén is ilyen volt. Lemezből van összehajlítva, az aranyozás nagyon megkopott, csak nyomokban figyelhető meg (I. tábla, 3. rajz: 6. kép). A leletekhez tartozik még két, agyag orsókarika. A kevermesi sír leletei a koraavar korba tartoznak, a VII. század elejére keltezhetők. Majdnem minden darabnak ismert magyarországi párhuzama, amelyek a VII. század elejéről származnak. Némelyik érme alapján is keltezhető, így a szentendrei leletekben Phokas (602—620) pénze adja a kormeghatározást. Ebben a leletegyüttesben levő kürtös karperec párhuzamot ad a kevermesi kürtös típusú karperecekhez. Ezekről a karperec típusokról Márkiné, Poll Katalin írt.

5 A két kevermesi karperec tömör, ezért csak formailag sorolható a kürtősvégű karperecek csoportjába, bár a díszített példányhoz hasonló diszítésűek ismertek a kürtösvégűek között. A koraavarkor ezen jellegzetes karkötőinek eredetével több kutató foglalkozott, másmás véleményt nyilvánítva. Poll szerint, germán hatás alatt készítették az ötvösök, de hazánk területén. Véleménye szerint az itt maradt germán iparosok tovább dolgoztak, azonban nem mindig ragaszkodtak a mintáikhoz, hanem alkalmazták a bizánci motívumokat is.

6 Nagy Géza véleménye szerint ez a típus keleti hagyatéknak határozható meg.

7 Mezőkovácsháza—Űj Alkotmány Tsz. A tsz agyagbányájában

8 földkitermelés közben csontok, edények, gyöngyök és vasak kerültek elő. Leletmentést végeztünk, melynek eredményeként 16 sírt sikerült megmenteni. Az első sír anyaga alapján megállapítható volt, hogy a területen koraavar időszakból származó temető részletét találták meg. Később a feltárt sírokból származó leletek ezt megerősítették. A temető a VII. század közepe tájáról való (L. temető térkép). 1. sír. A munkálatok közben találták meg, a leletek alapján női sír volt. Mellékletei: szürke színű agyagedény töredékéből faragott orsókarika (II. tábla, 4. rajz). Kissé olvális, átmérője 3,4—3,9 cm. Négy db szemes gyöngy (II. tábla 1. rajz). A gyöngyök különböző színűek, kettő össze van ragadva. Bronz, gömbös típusú fülbevaló, melynek csak fél gömbje van meg (II. tábla 2. rajz). Vékony ezüstlemez töredékek (II. tábla 3. rajz), valószínű késnyélborítás részei. Kézzelformált fazékformájú edény, aszimmetrikus testű, pereme egyenesen felhúzott, széle elnagyolt. Barnás fekete színű, díszítése a nyakán bekarcolt egyenes körbefutó, testén függőlegesen haladó vonalak. Díszítése „gerezdezés" látszatát kelti. M: 12 cm, szá: 8,5 cm, fá: 7,5 cm. Íja sír. Munka közben találták, férfi sír. Az embercsontok között állatcsontok (ló) és vastárgy töredékeit találták. A csontokon néhol bronzoxid-beívódás nyoma figyelhető meg, valószínű övveretek is voltak. Különböző vastöredékek között egy vaskard maradé101