A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Békéscsaba, 1973)

Ecsedy István: Újabb adatok a tiszántúli rézkor történetéhez

néhány beásás hatolt. A 6/II. jelzésű szelvényben, az említett réteg fölött, mintegy 34—40 cm mélységben összetört edények töredékei hevertek egy-egy csomóban. Jelzetük: 6/2—1. (A) — összetört nagy tál (13. kép), 6/2—2 (B) — spirális bordákkal díszített fedő töredékei (14. kép), 6/2—3. (C) — a 13. képen bemutatott edényhez hasonló formájú és anyagú, annál kisebb tál töredékei (15. kép). Mellette hordozható, agyagból készített tűzhely, pyraunos töredékei voltak (16. kép). A feltárt felületek anyagában az említett kiegészíthető edényeken kívül sok állatcsont és edénytöredék került elő. Utóbbiak mind anyagukat, mind ornamentikájukat tekintve teljesen azonos jellegűek a közeli halmok alatt talált tűzhelyek melletti szórványos cserépanyaggal, illetve a felhordott földből előkerült szórvány leletekkel. Mindezek alapján az a meggyőződésünk, hogy a szóbanforgó földháton csak meglehetősen rövid ideig laktak. Semmi esetre sem valószínű, hogy az itt megtelepült csoport földművelő élet8. kép: A Cernavoda III. típusú telepnyomok feltárásának helyszínrajza az 5. és 6. számú kurgán körzetében Figure 8: General lay-out of the excavation of the settlement traces of the Cernavoda III type in the area of kurgans 5 and 6