A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)
Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyós-pálligeti táblában
szék. 88 Ugyancsak a gyulai köznépi temetőben találni a II. 1. sír kisszíjvégének mintázatával, technikai kivitelével majdnem egyező darabot. Fent említettem a II. 1. síiezüst karperecének hasonlatosságát a Szeged-öthalmival. Általában, Zaránd megye eddig feltárt X. századi emlékei (26. kép) kevéssé mutatnak egyezést a dukátusi anyaggal. A gyulavarsányi (Värsänd, Románia) sírok jellegzetesen köznépi temetőt idéznek, az ország bármely részére illő hagyatékkal. 89 A Bánkúton megmentett mellékletek szintén nem köthetők a tájegységhez. 90 A kunágotai temető 91 kapcsán eddig nem merült fel az idegenektől való eredeztetés lehetősége, függetlenül attól, hogy az 1. sírból előkerült kard bizánci típusú. A szabadkígyósi halottas szokások közül a csónak alakú sírgödör (1. Pálóczi-Horváth A. cikke) és a szemfedő használatának ugor kapcsolataira hivatkozhatom. Láttuk, hogy a sírbanyilazás, a halott lábának levágása DK-Magyarországon gyakoribb. A két szabadkígyósi temető embertani képe is e földrajzi egység lakosságával mutat egyezést. A taxonómiai elemzés azonos elemeket mutatott ki Kübekházáról, Hódmezővásárhely-nagyszigetről, Orosháza-Görbics tanyáról és Szarvas-Öszőlőről (1. Lotterhof E. cikke). Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy az e temetőket használó népesség a X. századi Alföld magyar lakosságával volt azonos. így a megyének a bihari dukátussal való szoros kapcsolata csak fennhatóságot, és esetleg kereskedelmi kapcsolatokat jelenthetett. Zaránd megye területe I. István halála idején túlnyomórészt a királyi birtokhoz tartozott, 9 "' a megye Ny-i végében a mai Gyula és Kunágota környéke zarándi várbirtok volt. 93 Ezek a legyőzött nemzetségfők kisajátított birtoktestei. 94 A II. temető használatának felső határát az államalapítás korában jelöltem meg. Az ide temetkező család főleg férfiakból állt, akik katonáskodó (szablya és balta az 1. és 7. sírban, 4 nyílhegy a 8. sírban) szabad emberek (lovas, lószerszámos temetkezés, veretes öv az 1., 4., 10., 14/a síroknál) voltak. Feltételezhetjük, hogy e nagycsalád a X. század közepén a megyében törzsökös Becse-Gergely nemzetségnek szolgált, s férfiai neki katonáskodtak. 97 ^ A temetőnek az államalapítás korában való elhagyása - mint erre már másutt is történt kísérlet 9 ' ib történeti okokkal magyarázható. A sorok középső, tiszteletbeli helyeire ásott sírokat néhány évvel behantolásuk után kirabolták. E tájról Géza és István korából várjobbágyok, katonai elemek jelenlétéről tudunk (Varsány, Sikló Za rándban, Megyer Békésben). 9 " Talán nem hibás felvetnem, hogy a II. temető közpouti sírjainak kifosztása az államszervezés idején Zaránd megye közeli vidékeire betelepített idegen nemzetségbelieknek tulajdonítható. Az I. temető nagy arányú feldúlása miatt nem tudhatjuk, milyen viszonyban állt egymással a két temető népessége. Az I. 15. és II. 12. sír ezüst veretének egyezése mellett mintha inkább a kis eltérések lennének a számottevők. A temetkezési hely kiválasztásában szerepet játszhatott, hogy az I. temető népessége már eredetileg nagyobb volt az utóbbinál. Részben ez magyarázza az időrendi helyzetükben mutatkozó különbséget (I.: 950-990; IL: 950-970). Az embertani elemzés - adatok szűkében bizonytalanul - kissé eltérő összetevőket mutatott ki. Az egymás közelében feltárt, nagyjából azonos korú temetőkkel kapcsolatban Dienes István vetette fel, hogy ezek aul rendszerben élő, különböző származású, s nem mindig vérségi alapon szerveződött közösségek nyugvóhelyei. 96 Ilyen, aul viszonyok közt élő magyar közösségek telepedtek le a X. század derekán a mai Szabadkígyós területén. 9 ' 6 81
