A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Juhász Irén–Toda Molnár Béla: A gerendási X. századi lékelt koponya

Hasonló életkorban elhaltak koponyájánál ezek a benyomatok erősen megvannak. Az összehasonlítást elvégeztük nemrég elhalt, és honfoglalás körül elhalt fiatalok koponyájával, s a benyomatokat mindenütt megtaláltuk. Összegezve a találtakat, a legkésőbb serdülő korban kezdődő nyomásfokozódással tudjuk magyarázni az agykoponya torzulását, amit lassan növekvő, jóindulatú agydaganat okozhatott. A jóindulatú agydaganatok közül szóba jöhet a meningeóma, de jóval valószínűbb az astrocytoma. Ez utóbbi az összes agydaganat 7,1%-a, almanagyságúra is megnőhet. Leggyakoribb előfordulási helye a homlok- halánték-fali lebeny. A daganat jól körülírt, kemény csomót alkot, lassan növekszik, sokáig észrevétlen marad. Később éveken át tartó gócos epilepsziás rohamokat okoz, esetleg lassan fejlődő bénulásos tüneteket válthat ki. A feltételezett daganat körvonalait rávetítve a nagyagy motor és szenzoros kéregmezői képére, azt találjuk, hogy direkt nyomással károsíthatta a nyelv, gége, rágás, garat kérgi központjait és a Wernicke-féle akusztikai beszédközpontot, indirekt nyomással csökkenthétté a Broca-féle motoros beszédközpontot és az optika beszédközpont működését. Ezek alapján jöhettek létre az alábbi feltételezett tünetek (3. kép). Fejfájás, hányás, szédülés, epilepsziás rohamok, beszédzavar, elmetünetek, alvás es ébrenlét változása és góctünetek. A beszédzavarra jellemző, hogy a beteg nehezen találja meg a megfelelő szavakat. Az elmetünetek közül személyiség változás jelentkezhetett, ami a gondolkodás mcglassulásában, feledékenységben, figyelmetlenségben, akarati gyengeségben és kedélyi sivárságban nyilvánulhatott meg. Követhette ezt gátlástalan viselkedés, később izgalmi vagy depressziós formájú tudatzavar, ami cómában: teljes, mély eszméletvesztésben fejeződik be, s a végén beáll a halál. A halált rendszerint a légzőközpont heveny bénulása okozza. Az ilyen daganatok által kiváltott epilepsziás rohamok alkalmával gyakoriak a hallucinációk és abnormális élményi megnyilvánulások. Ezek jelentkezhetnek az időerzés zavaraiban, ami az élményeket a múltba, vagy a jövőbe helyezi. Ez jóslásnak is vélhető. Eltorzulnak a látott arcok, tárgyak, ezek kisebbnek, vagy nagyobbnak jelentkeznek. A hallási hallucinációk hanghallásokban, zúgásban, csengésben, zümmögésben jelentkeznek. Kísérheti szédülés, forgás, emelkedés, zuhanás, repülés érzése is. A látási hallucinációk kellemetlen, kínzó, félelmetes víziókat okozhatnak, esetleg távoli élményeket kapcsol a beteg a közelmúlttal. Az ilyen tünetek miatt a honfoglalás korában a környezet a betegről feltételezhette, hogy a „rossz szellemekkel", illetve a túlvilággal tart kapcsolatot. Eddigi ismereteink szerint a trepanációkat misztikus okokból, vagy föltételezett betegségek miatt végezték. A honfoglalás korából eddig ismert koponyalékeléseket főleg sérüléssel hozzák kapcsolatba. Következtetésünkben merészebbek is lehetünk. Arról nincs tudomásunk, hogy daganat szempontjából történtek-e vizsgálatok. A honfoglalók orvoslásának fejlettségét nem ismerjük, mindenesetre megállapítható, hogy esetünkben a lékelés technikája nagy sebészeti jártasságot mutat. A lékelést közvetlenül a daganat mellé helyezték, így felmerülhet annak a lehetősége, hogy esetleg kifejezetten betegséget keresett a honfoglaláskori „sebész". A baloldali agydaganatok ,ui. a jobboldali végtagok csökkent működését, vagy bénulását idézik elő. Természetesen ez az egy eset még nem bizonyíték, de sok hasonló koponyát rejthet a föld, ami későbbi időben ezt a feltevést bizonyíthatja. Ide kívánkozik, hogy a koponya külső 12 177