A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Juhász Irén–Toda Molnár Béla: A gerendási X. századi lékelt koponya

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei I. /1911/ A gerendási X. századi lékelt koponya JUHÁSZ IRÉN-TORDA-MOLNÁR BÉLA Az orosházi járás Gerendás község határában, a Vízvári tanya közeléből előkerült egy lékelt női koponya. A lelőhely Gerendástól D-re kb. 1 km távolságra levő dombvonulaton van. A tanya környékén homokot termeltek. 1969 őszén munka közben csontok, kengyel, és elmondás szerint más tárgyak is kerültek felszínre. A leleteket szétdobálták, csak ezt az egyetlen koponyát vette magához Zsibrita András gerendási lakos, és juttatta el Torda-Molnár Béla járási főorvosnak. A koponya átadásakor nem tett említést más leletekről. A koponyán látható nagy, gyógyult lékelés keltette fel figyelmünket és a leletkörülményeket a koponya feldolgozása során sikerült tisztázni. Sajnos, csak a koponya van meg, a váz többi csontja elkallódott még a lelőhelyen. Jó megtartású koponya, állkapoccsal. A csontos orr törött, a koponya basalis része hiányzik. Eredetileg kissé a jobboldalán feküdt, ennek következtében a földnyomástól kismértékben másodlagosan deformálódott. Mivel Magyarországon csak a X. században végeztek ilyen jellegű koponyalékeléseket, korát egyértelműen a X. századra keltezzük. Az eddig publikált nagyméretű trepanációk száma 22, ezek ismertetése óta azonban kerültek elő újabbak is. A legújabb Gerendásról, mely e dolgozat keretében nyer ismertetést. Az eddig közöltek nem szerinti megoszlása: 17 férfi, 3 nő, 2 gyermek. A vizsgálandó koponya a negyedik női koponya az eddig közölt leletek közül. Az 1. táblázat mutatja az eddig ismert X. századi nagyméretű lékelések adatait. Mindezeket térképre vetítve láthatjuk, hogy a lékelt koponyák Budapest környékén, Heves és Borsod megyében kerültek felszínre. Dél-Dunántúlon, a Duna-Tisza köze déli részén nagy hiátus van. A Tiszántúlról is (a gerendási koponyán kívül) mindössze négy került publikálásra. Szabolcsból 2, Hajdú-Biharból 2 és Csongrádból 1. A Körösök vidéke ebből a szempontból fehér folt volt jelen közlésünkig (1. kép. Térképmelléklet). Magyarországon a Vereben talált lékelt koponya volt az első, melyet 1853-ban Dr. Kovács Endre ismertetett a Magyar Tudományos Akadémián. Az előadó közlését e szavakkal zárta: „E koponya, mint orvossebészeti készítmény is, a legritkább nevezetességek közé sorolható, mert ilyen preparátum Európának egyetlen gyűjteményében sem található." A közlést követően sorra kerültek elő a lékelt koponyák, először Franciaország területéről, majd Magyarországról is. A kutatások folyamán bebizonyosodott, hogy jóformán minden korban és minden világrészen művelték a koponyalékelést. A francia antropológusok a múlt század végén szívesen magyarázták a lékelése167