A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

T. Knotik Márta: A szabadkígyósi X. századi sírok textil-maradványainak vizsgálata

par mm-es nagyságú szövet alapos tanulmányozásából állíthattuk össze a selyemszövetre vonatkozó adatainkat. Vizsgálatukat nehezítették az igen kicsi méretek és a selyemfonalak nagyfokú törékenysége, melyre a vásznaknál már utaltunk. Erős felnagyításban a selyemfonalak háncsszerű képet mutatnak, törékenyek, poriékonyak A felületi vizsgálatnál a szövet sávolykötést

9 mutatott. A két oldal különbségét elsősorban a savolysorok határozott és kevésbé határozott vonala adja. Egyik oldalát az „S" irá.iiyu hatfonalas sávolykötés

10 egyenletes sorokban borítja. Másik oldalán a négyfonalas savolysorok a valóságban „Z" irányúak, de a kettős lánclebegések a sávolyszövés sorait megbontják, ezért látszat! képe ellenkező irányt mutat. Az említett szövési felületek a fémveretek helyzetéhez képest, hol a szövet felső, hol az alsó oldalán szerepelnek. Egyes darabokon még a kötésváltások

11 is láthatók (6., 16. - 8. kép 1

^'^

26

'

)

'i

MÍndeZek a SZÖYet mintá2ottsá

gára utalnak. A vizsgált töredékek egyikén Cl 00 csak a vászonkötéspontok figyelhetők meg, e darabunk mérete még a láncos vetülék sűrűségének leszámolását sem tette lehetővé. Töredékünk feltételezhetően ket minta közöm területből (kötésváltás) maradt meg. A szövet szerkezetére vonatkozólag a további vizsgálat tisztázta, hogy az egyik vetülékfonal csak az egyik fajta sávolyt mintázza, míg a másikat a következő vetülékfonal. Tehát a mintázat kialakításához ket vetülékrendszert

12 alkalmaztak. Szerkezeti megoldásánál (7. kép) az alsó vetuek színoldalra kerülő kötéspontjait a felső vetüléklebegések takarják, míg a felső vetülék fonakoldalra kerülő kötéspontjait az alsó vetüléklebegések fedik. Az enyhe Z sodratu láncfonalak sűrűsége 50/cm, míg я sodratlan vetülékek bevetési sűrűsége 9. kép. Illustration 9 109